Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Diákélet a háború kemény sodrában

A Piactér (ma Óvárostér) a bombázások után 1945.

Márciusban minden a végletekig fokozódott. Az ország keleti részeiből özönlő menekültek szekéráradatai vergődtek át a bombázásoktól romos városon, miközben már jól hallatszott a csaták ágyúdörgése Kenese irányából. Elrendelték a levente korú fiatalok Németországba telepítését 15 éves kortól azt ígérvén, hogy ott tanulhatnak tovább. Valójában harci bevetési kiképzés és keserű meghurcoltatás várt rájuk. Ettől úgy menekültem meg, hogy februártól a hadiüzemnek minősített megyei áramszolgáltató alkalmazásába léptem diákmunkásnak, ami halasztó mentességet adott. Napirenden voltak a németek kiűzését célzó légitámadások, amelyek persze a város rombolásával is együtt jártak. Harcoktól mentesen értük meg a szovjet előőrsök átvonulását március 23-án este, ugyanezen a napon esett el az ostromlott Veszprém is. Két héten belüli, kétlépcsős gyalogos hazatérésünk összekapcsolódott édesapámnak a szolgálatába tartozó újjáépítő feladataival (leszakadt villamos távvezetékek vonalvizsgája, jelentkezés a városparancsnokságon, a helyreállítások munkáinak szervezése stb.) majd földúlt lakásunk használatba vételével, élelmiszer és ivóvíz szerzéssel, régi kapcsolataink összehozásával kezdtük újra az életünket.

88