Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Diáksorsunk folytatódása a háború csapásai után
Diáksorsunk folytatódása a háború csapásai után Április vége felé kezdtük megtalálni egymást, érdeklődtünk ismerős társaink megléte és sorsa felől, majd fölmerészkedve a várba, néhány tanárunkkal is találkoztunk. A gimnázium épülete vigasztalan képet mutatott. A falakon tűzvész és belövések nyoma, a tetőzeten összetört cserepek látványa fogadott, az ablakok ki voltak törve, a háború közvetlen pusztításait egy hónapon belül megtetőzte a Németországba hurcolt, vagy menekült embercsoportok, főleg balkáni népek tömeges visszaözönlése, akik ezt az épületet nézték ki átmeneti szállásul és itt több napra letáboroztak. Főzéshez és mosáshoz tüzet raktak az udvaron, tüzeltek mindennel, amit csak találtak és széttörhettek, csomagjaik kötözéséhez letépték a fali villanyvezetékeket, vittek mindent, amivel csak segíthették túlélő vándorújukat. Mindezek ellenére tanáraink meghirdették az 1944/45-ös tanév folytatását és április végén megkezdték a tanítást ott, ahol csak lehetett. A kiüresedett Törvényszék földszinti termeiben, elhagyott lakás szobáiban, kanonoki ház üres részében, leszakadt ajtók és kitört ablakok mos- tohasága közepette rendeztük be itt-ott talált székekkel, padokkal és asztalokkal a tantermeinket. A tanév zárása természetesen későbbre, a nyár közepére tolódott, a VIII. osztályosoknak még érettségi vizsgát is sikerült tenniük a csonka tanév után. Persze a tanítás erősen megfogyatkozott létszámmal ment tovább. A mi osztályunkban az 1944/45-ös tanévet még 59-en kezdtük meg, a folytatásra már csak 26-an jöhettünk össze. Öt társunk a háború halálos áldozata lett. Nevük és végzetes sorsuk megjelölése a Lovassy László Gimnáziumban elhelyezett emléktáblán olvasható a háború diák és tanár áldozatai sorában. További 15 osztálytársunk évet veszítve, tőlünk lemaradva, vagy máshova kerülve folytathatta tanulmányait. Hat társunk hollétét és sorsát később sem sikerült felkutatni. A felettünk járó három osztályban érthetően még több volt az áldozat, elkallódás és lemaradás, hisz őket az országból való kihurcolás, több esetben a hadifogság is fokozottabban sújtotta. így értük meg a kurtára zsugorodott nyári tanszünetet, ami legfőképp a romokból történő kilábalás, a fokról-fokra elviselhetőbb életfeltételek megteremtésének kemény munkájával, de mégis a békés élet felcsillanó reményével telt el. 89
