Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Diákélet a háború kemény sodrában

Veszprém 1944 karácsonyától 1945. március 23-ig mögöttes frontváros volt. Keleti irányú előterében 15-20 km távolságban 3 hónapig hullámzott a front, miáltal óriási terhelést viselt el a város katonai zsúfoltságban, utánpótlási anyagok szállításában és felhalmozásában, javítóműhelyek kiszolgálásában, hadikórházak ellátásában és légitámadások megszenve- désében. A korábban még gyönyörködtető városközpont képe kiábrándítóvá vált. A Megyeház és Korona Szálló német hadikórház lett, a nemrég még elegáns étterem padlójára terített szalmán véres kötésű sebesült katonák feküdtek. A Püspökkertben, a mai 1956-os emlékű helyén egy kb. 25x25 m-es felszínű, 5 m mély beton tűzivíz-tároló tátongott. A Komakút tér közepén egy légelhárító géppuskaállás volt beásva. Ezzel lőtték rendszeresen a felderítő céllal Sztalingyertyákat (ejtőernyős világító fényforrások) és kisebb bombákat elhullató PO-2 típusú, éjszakai bevetésre küldött kis repülőgépeket. Úgy hallottuk, hogy ezek a siófoki repülőtéren szálltak fel, személyzetük sokszor fiatal szovjet pilótalányok soraiból került ki. A háborúnak talán legkegyetlenebb vonása, hogy az emberiségben kontraszelekciót végez, mert mindkét oldalon jobb sorsra érdemes, hazájukhoz és esküjükhöz hű, egészséges fiatalokat küld a halálba.

A Piactér (ma Óvárostér) a bombázások után 1945.

87