Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Barangolás a régi környezetben
kis belső kert adott természetes világítást néhány lucfenyő és díszbokor hangulatával, sétakijárás lehetőségével. Volt egy nyíltabb fekvésű kertje is a rendháznak a gimnázium épület keleti oldalán, ahol a várhegyet övező támfalnak egy jelentősebb kiugrása követte a sziklaorom vonulatát. Ez a kert az ebédlő felől volt megközelíthető, árnyas díszítő hangulatát néhány sudár lucfenyő társaságában egy különlegességnek számító „vasfa" (Gymnocladus canadensis) is megadta. Ezen kívül igen szép kilátás nyílott innen a várat keletről övező Séd patak völgyére, aminek természetes szépségét az akkori laza beépítettség még nem zavarta meg. A rendház belső tere, folyosói és viszonylagos csendje bensőséges hangulatot sugalltak. A határoló ajtókon elhelyezett „Clausura" feliratú táblácskák figyelmeztetésének megfelelően férfi alkalmazott gondoskodott a takarításról és a kisegítő szolgálatról. Ezt a feladatot az 1940-es években egy Kordolák Egon nevű fiatalember látta el, akinek külön szobája volt a rendházban. Egon szolid természetű, tehetséges falusi fiú volt, aki szolgálata mellett magántanulóként a gimnáziumot is elvégezte. Mint a tanári szokások és a rendházi belső élet bizalmas tudója, előttünk tiszteletet kiváltó személyiségnek tűnt, ami idővel diáktársi barátsággá érett közöttünk. Érettségi után többen meghívott vendégei is lehettünk Iszkázon, szülei házánál, amikor ebben a faluban Komáromy Pista osztálytársunk szüleinél több napig vendégeskedtünk. A piarista rendház egybeépült a gimnáziumi épület északi szárnyával 75
