Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Barangolás a régi környezetben
A rendházi közös imádságok helyisége volt az oratórium, egy belső kialakítású kápolna az első emeleti folyosó végén, amelyből ablak nyílott a templom szentélyére. A földszinti folyosó vége a sekrestyébe vezetett. Ez a bejárat kora reggelenként a miséző tanárok átjárásától volt forgalmas. A szerzetesrendi tanárok misemondással kezdték mindennapjaikat, ezek kiszolgálására szervezték a hittanárok az alsós osztályokban kötelező ministrálási beosztásokat. Hetenkénti váltással, 6 fős csoportok reggel 6-tól a tanóra kezdésig látták el ezt a szolgálatot a sekrestyés Tar bácsi (ő asztalos iparos volt, aki főfoglalkozása mellett végezte e teendőit a piaristáknál) irányításával, kinek rendszerint egy állandó önkéntes nagy diák kisegítője is volt. (Osztálytársaink közül Végh Imre kispap-jelölt is segédkezett ebben). A templomban a főoltáron kívül négy mellékoltámál és az oratórium kápolnában lehetett misézni. így a 12-24 fő aktív tanár és a mintegy 5 fő nyugdíjas atya torlódás nélkül kaphatott helyet a csendes misézéshez, amelyeknek sorozatát általában az idősebb korúak kezdték. Veszprémben a piarista templom az iskola államosítása és a rendház megszüntetése előtt nemcsak építészetileg, hanem funkcionálisan is közös egységbe tartozott a Rend többi létesítményeivel, az egyházi tanító rendek általános gyakorlata szerint. Itt tartották a rendszeres vagy rendkívüli diákmiséket, lelkigyakorlatokat és az egyéb esetenkénti egyházi jellegű szertartásokat, rendezvényeket, melyek az iskola életével kapcsolatosak voltak. A diákmiséken és a többi egyházi szertartásokon természetesen csak a katolikus vallású tanulók vettek részt. A más val- lású tanulók a hit- és erkölcstan oktatást nem a gimnáziumban, hanem a saját felekezetű hitoktatóiktól kapták, de az erről kapott osztályzataik a gimnázium által kiadott bizonyítványokban szerepeltek. Világi-egyházi, plébániai szolgáltatás a templomban nem volt, de a diákmiséket és a saját szertartásokat bárki látogathatta a diákok hozzátartozói körén kívül is. Esetenként tartottak szentmisét idegen katolikus hívők csoportjai részére is, különösen a háborús években, amikor menekültek, katonák, leventék nagyobb számban tartózkodtak a városban. Ezen kívül minden időben máshol is végeztek egyházi szolgálatot többen a piarista atyák közül, mint misézők, vagy gyóntatok. Ezek nagyobb rendszerességgel a Szt. Anna Kápolnában (elemista diákok részére), a kórház kápolnájában, a jutási és hajmáskéri katonai alakulatoknál folytak. A diákság a templomot meghatározott elhelyezkedési rendben használta. A padsorok előtt a szentélybe is átterjedő részen álltak az I., П., Ш. osztályos diákok, kétoldalt a mellékoltárok közelében pedig a IV. osztályosok. A padsorokban az elejétől feltöltve foglalták el ülőhelyeiket a felsősök, 76
