Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Barangolás a régi környezetben
kisdiákokat érintő rendreutasításai folytán. Népszerűtlen intézkedéseket is kellett tennie, pl. amikor hamuval szórta fel a téli jeges csuszkapályákat az udvaron. így aztán ő sem kerülhette el azt, ami sok tanárnak is kijárt a diák elnevezések kiérdemlésében. Kopasz fejformája és a teremfűtői feladatai képzetkapcsolatából a „Brikett" nevet kapta, néha „csúszkaölő" jelzővel ékesítve. Személye körül azért időzünk kissé hosszabban, mert a tanárok és diákok emlékezetes tetteiről szóló visszatekintésekből ő rendre kimarad, pedig szerepe és személyi varázsa révén megérdemli, hogy ne hallgassunk róla. Őt pajkosan szerették a diákok, amiről a róla költött versike is árulkodik: „A gimnáziumnak a tetejében, Ül a Károly bácsi feketében, Látod babám, látod, О is engem gyászol, El akarnak vágni algebrából!" Károly bácsi más esetekben örömmel várt személyiség is szokott lenni. Ő hordta osztályról-osztályra az igazgatói utasításokat, közleményeket tartalmazó könyvet, amelynek fölolvasása mindig egy kis kény- szer-szüneti enyhülést jelentett az éppen folyó óra idegfeszültségében. A senkiével össze nem téveszthető két diszkrét ajtókoppantásra a pad- szélső diák fölpattant, és készséges mozdulattal nyitott ajtót Károly bácsi előtt. A földszinti folyosón elérhető lakása is barátságos emlékeket idéz, amelynek előterében a tízperces szünetekben a felesége kínált olcsó cukorkákat, nápolyit és hasonlókat. Hálával kell még reá emlékeznünk az osztálytermekben téli reggeleken duruzsoló cserépkályhák kisugárzott melegéért, ami a kora negyvenes évek közismerten kemény telein különösen fontos szolgáltatásnak számított. Itt érdemes említést tenni a spórolós háborús években csaknem rendszeresen kiadott „szénszünetekről", amit néha influenza járványszünettel is megtoldottak. A diákfelfogásra jellemző, hogy a bajok közepette is a jó emlékek maradnak meg az emlékezetben, így volt ez a kényszerszünetek esetében is, amikor a vidéki diákok haza utazhattak, a veszprémiek pedig benépesítették a ródlizó lejtőket és a korcsolyapályát. A tantermek, folyosók és az udvar használatának időtartam ritmusát az egységesen 50 perces órák és az óraközi 10 perces szünetek határozták meg. Ez alól csak a 45 perces hatodik óra volt kivétel, ahol ezt beiktatták. Hatodik órát a tanrend csak a felsős osztályokban, vagy az önkéntes külön 73
