Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A gimnáziumi évek közelebbről - Barangolás a régi környezetben
töltötték a szüneteket, míg a másik oldal a felsősök tartózkodási helye volt. Ezt az elkülönülést a korcsoportok mozgásigényének különbözősége alakította ki. A kisdiákokra élénk futkározás volt a jellemző, a közepes korúak kamaszos humorizálásaikat az utcabejárati udvarrész táján folytatták, majd innen az épület felé eső részen helyezkedtek el az idősebbek beszélgető csoportjai, időnként belepislantva a kezükben tartott könyvekbe, szótárakba. Öregdiákok körében gyakran fölidézett emlék ennek az elhelyezkedési rendnek az íratlan szabálya, amelyet a kis elsős akkor tanult meg tisztelni, amikor először tévedt át kergetődző rohanásban a nyolcadikosok oldalára, és ráeszmélt, hogy miért kapott a fejére egyet a szótárfüzettel lecsapva. Az udvaron három terebélyes fa is állott, közülük a legnagyobb, amely az iskolaépület felől állott, a háború során kiveszett. Az utcai kőkerítéshez illesztve állt a féltetős tüzelőtároló félszer. Ez „Károly bácsi" (Kerényi Károly pedellus) birodalma volt, aki szinte a teljes tanévben itt szorgoskodott. Főleg favágást, szénlapátolást, tüzelőhordást végzett, és itt tárolta az udvar rendben tartásához szükséges kellékeket. Sajátos hatalmat és tekintélyt is kivívott magának, főleg a rakoncátlan A gimnázium utcafronti épületei. A utcai kőkerítéshez illesztve állt a féltetős tüzelőtároló félszer, Károly bácsi, a pedellus birodalma 72
