Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Székesfehérvári évek a veszprémi kapcsolatok megtartásával

Még veszprémi szolgálatom alatt kezdtem szakmai tárgyú üzemi tudósításokat írni a vállalat „Aram" című újságjában, aminek szerkesztőbizottsági tagja is voltam. A publikálásokat később a MEE „Villamosság" című folyóiratban és az MVM (Magyar Villamos Művek) szaklapjában folytattam. Már főmérnök koromban felkérést kaptam, hogy vegyek részt az „Eszakdunántúl áramszolgáltatásának 75 éve" című jubileumi kiadványa szerkesztésében. Ebben megírtam a Pannonia Áramszolgáltató Rt. és a Veszprémi Üzletigazgatóság területére eső többi kisebb villamos mű üzemtörténetét.

Öt éves főmérnökségem után ismét új lépés történt a megbízatásaim sorozatában. Az ÉDÁSZ vállalat addig négylépcsős szervezetét háromszintűre alakították át, ami azzal is együtt járt, hogy az üzletigazgatóságok területét megfelezték, és két-két üzemigazgatóságot rendeltek a helyükre. A főmérnökségem ezzel megszűnt, s egyidejűleg 1971-ben kineveztek üzemigazgatónak Székesfehérváron. (A másik üzemigazgatóság dunaújvárosi székhellyel létesült.) így egyszemélyi középvezető lettem, ami a fizetésben ugyan hozott némi többletet, de a velem szemben támasztott elvárások fokozottabbak lettek, olyan új területeken is, ami nem volt kedvemre való. Műszaki vénájú természetemhez nehéz volt hozzáilleszteni a munkáltatói kötelezettségek sokféle gondját-baját, nem is említve a számomra idegen politikai eszmevilághoz való alkalmazkodás nehézségeit. Ez a továbbiakban kiterjedt a világnézeti magatartásom fokozottabb megfigyelésére is, ami azzal az esettel is jellemezhető, amikor behívattak a Városi Pártbizottságra egy kis kioktatásra. Ez alkalommal többek között közölték velem, hogy egy pártonkívüli vezető úgy él és viselkedik, mint egy párttag. Időközben esedékessé vált a gyermekeink bérmálkozása, amire óvatosságból az állandó lakhelytől távol, Fel- sőörsön került sor.

Megjegyzem, hogy a meggyőződésünk nézeteinek megőrzésében azért nem maradtam egyedül a munkatársi környezetben. Voltak jó néhá- nyan, akik ráéreztek az életszemléletünk igazára, és ezt megértéssel, sőt tisztelettel nyugtázták. Volt olyan eset is, amikor a hatalmi rendszer hivatásos szolgálatában álló személy részéről tapasztaltam jóindulatot, akinek felesége az üzemigazgatóságunknál dolgozott. Lakásunkon látogatott meg, és bizalmasnak tűnő beszélgetésünk során egyszer csak megjegyezte: „Tudod Lacikám, mi mindenütt ott vagyunk! Ez a dolgunk, te sem tudod, hogy ki az nálatok." Ez a kijelentés először fenyegetésnek tűnt, de később rájöttem, hogy óvatosságra intésével segíteni akart, méghozzá hivatali titoktartás megsértésének kockázatával.

154