Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Székesfehérvári évek a veszprémi kapcsolatok megtartásával

A Lechner és Pávics gyerekek bérmálkozására összejött nagy család.

Ez volt a nagyszülők utolsó csoportképe velünk (1970. június 7.)

Aztán eljött az ideje annak is, hogy beiskoláztak a vezetőknek kötelező Marxista-Leninista Esti Egyetemre. Mivel a személyzeti főosztályvezető asszony látta, hogy a „pártépítésbe" engem nem tud bevonni, mosolyogva megígérte, hogy ha az esti egyetemet rendesen elvégzem, soha többé nem fognak zaklatni a párttagság kérdésével. Becsülettel állta is a szavát, és minden másban is segített, ami a hatáskörébe tartozott.

Teltek-múltak az évek, és a gyerekek középiskolás korukban kedvteléseikben is tovább fejlődtek. Gábornak minden szabadidejét lekötötte a vitorlázás, olyannyira, hogy még a saját ballagásán sem vett részt emiatt! Külföldi versenyekre is sokat járt, társasági igényét is csak itt elégítette ki. Jutka művészeti hajlamainak hódolt, és népi zenekart hozott össze Káptalanban „Cönöge együttes" néven a szomszédos Géczy gyerekekkel. Még én is beléptem ebbe az együttesbe szabadságom alatt furulyás- ként, meg nem tagadva a „homo ludens" mivoltomat.

155