Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Dilettánsok és őrültek
Ami a továbbutazásunkat illeti, megismétlődött a dési eset. A Szála- si-féle hatalomátvétel miatt ismét leállították a vasúti polgári teherforgalmat. Apám jelentkezett a Pénzügyminisztériumban, mondván, hogy Budapesten ragadt, mit tegyen?- Hol lakik?- Kőbányán.- Megfelel egy áthelyezés a X. kerületi adóhivatalhoz?- Igen. Addigra ez már így ment. A hatóságok látták, hogy képtelenek az embereken segíteni, akkor pedig hagyták, mentse mindenki a bőrét úgy, ahogy tudja. Beiratkoztam Kőbányán a Szent László Gimnáziumba. Itt estem át a második kötelező orvosi vizsgálaton, elvileg még mindig csak leventeként. Tanításról akkor már alig lehetett beszélni. Az iskolának valószínűleg nem lehetett megfelelő óvóhelye, mert a most már állandósuló légiriadók alkalmával a diákokat hazaküldték. A tanítási idő nagyrészt az iskola és otthonunk közötti ingázással telt el. Ebből a rövid időszakból egyetlen maradandó, hátborzongató emlékem maradt, amiről persze igazán nem az iskola tehetett. Sorakoztatták a leventéket az udvaron. Az első sorban állt egy gyerek sapka nélkül. Azóta sem tudtam rájönni, miért olyan döntő jelentőségű minden katonai-félkatonai szervezetben a fejfedő. A fedetlen fő látványa a leventeoktatót éktelen haragra gerjesztette. Kihívta a gyereket és agyba-főbe verte. Szegény már többször megtántorodott az ökölcsapásoktól, erősen vérzett, az oktató pedig magából kikelve üvöltött: „agyon is lőhetnétek /"Egy élet akkor kevesebbet ért egy sapkánál! Ez a magatartás egyébként nem volt jellemző a leventeoktatókra. Lehet, hogy ez a példány is csak igazodni akart az ország akkori urainak stílusához. En pedig ott álltam hátrább a sorban, szintén sapka nélkül. A dési egyensapkámat az új gimnáziumban nyilván nem viselhettem. Természetes, minden emberszabású lény számára elfogadható magyarázatom lett volna, csakhogy ez a „hős" előbb ütött, s legfeljebb azután kérdezett. Mielőtt rám is sor kerülhetett volna, megszólaltak a szirénák. Ki hinné, hogy a légiriadónak is lehetett örülni. Mert talán mondani sem kell, hogy az első távozó ez a brutális fenevad volt. Az ő bőrénél, úgy látszik, mégis kevesebbet ért a sapka. A nyilas hatalomátvétel egyéb gyalázatosságokat is hozott. Amit korábban nem sikerült Budapesten „elintézni", most elkezdték. Láttuk, amint lovascsendőrök zsidó deportáltak hosszú sorát kisérték az úton. 76
