Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Dilettánsok és őrültek

Az egész háború alatt rettegtem attól, hogy elveszítem a szüléimét és egyedül maradok életben a családból. Napközben apámmal és nagybátyáimmal órákon keresztül élelmi­szerért álltunk sorban. Ha megszólaltak a szirénák, a sornak szét kellett oszolni - az óvóhelyre vonulás itt kötelező volt -, de a amint lefújták a riadót, igencsak igyekezni kellett vissza, mert a sorban nem létezett ko­rábban szerzett jog, semmiféle kontinuitás. Budapest nem a végcélunk volt, csak lélegzetet akartunk venni, mielőtt tovább utaznánk. Innen Sopron felé még vonat is közlekedett. Már minden elő volt készítve, amikor a nagypolitika ismét közbeszólt. Dilettánsok és őrültek Az események a szokásos mederben folytak: légiriadók, sorban állások, utcai vagy óvóhelyi futballmeccsek. Azt is kezdtük már megszokni, hogy a rádió adását sűrűn megszakítva, mindenféle zagyvaságokat beszél magyarul és németül, például ilyeneket: „Ächtung, Achtung Lichtspiele", „Krokodil", „Spinat", „Toni" stb. Egyszer csak, október 15-én, a már megszokottá vált módon megsza­kította a rádió az adását, de ezúttal nem katonai halandzsát adott, hanem nagyon komoly beszéd következett. Horthy Miklós kormányzó bejelen­tette a fegyverszünetet. Az indoklásból egyetlen mondat: „Egy néptől sem lehet kívánni, hogy feláldozza magát a szövetségesi hűség oltárán." Mindany- nyian együtt voltunk, lestük a híreket. Mi lesz most? Vége a háborúnak? Sikerül a kilépés? Folytatni nyilvánvalóan értelmetlen, de eltűrik-e a né­metek? Ha igen, milyenek az oroszok? Mi igaz a szállongó rémhírekből? Milyenek lesznek a feltételek? Estefelé megkaptuk a választ, a „nemzetvezető" bemutatkozását. Szálasiról én addig csaknem semmit sem tudtam, de emlékszem a fel­nőttek egyöntetű elszörnyedésére. A következő órában sokat bővültek az ismereteim, csupa riasztó tény­nyel. Az első, ami szülői oktatás nélkül is nyilvánvaló lehetett előttem, hogy a hatalmat saját erővel nem szerezhette meg, csak hathatós német segítséggel. Vagyis, még ha akarna sem tehetne mást, mint amit Berlin­ből parancsolnak. De sok mindent megtudtam szélsőséges és zavaros programjáról, főleg kétes elemekre épülő bázisáról, irracionális fanatiz­musáról, s főleg „totális" módszereiről, Hatalomba helyezését a család optimista és pesszimista tagjai egyaránt katasztrófának minősítették. 75

Next

/
Thumbnails
Contents