Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

„Torda lemaradt…”

- Maga leszerel és hazamegy.- Miért? (Még semmit sem tudtak. Nemcsak a hadsereggel nem közölték a változást, aznap a román rádió sem mondott egy szót sem a bécsi döntésről.)- Azért, mert már magyar állampolgár. A Székelyföldet visszakaptuk.- Komolyan tetszik mondani?!- Ilyennel fiam nem tréfálunk.

És akkor az a fiatalember - számomra katona bácsi - különös dolgot művelt. Szabályos fekvőtámaszt csinált, és megcsókolta a földet. A másik meg csak állt, kővé dermedten.

Este nagy haditanács volt nálunk. Nagyapám, nagyanyám, Jóska bátyám, Irénke néném, apám, anyám és - nálunk ez így volt természetes - én is, igaz csak megfigyelői státusban.

Két kérdés volt napirenden: a bécsi döntés általános értékelése, és annak konkrét konzekvenciái a tágabb család tagjaira együtt, vagy kii- lön-külön. Ami az új határt illeti, erős indulatokat keltett, de az elhangzottakat ma már képtelen lennék idézni. Csak nagyapám méltatlankodására Hitler szűkmarkúsága miatt. Nagybátyám heveskedésére, apám

35

Édesapám családjával, 1935.