Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az élet talajszintről nézve

első része bevált, amennyiben az emberiségnek tényleg nincs szüksége katonaságra, de nekik annál inkább saját magukra. Mivel pedig a döntő érv, a fegyver náluk van, civil a kérdésbe nem is avatkozhat. Ráadásul elegendő, ha egy állam elkezd fegyverkezni, a többi kénytelen már a civil logika szerint is, jogos önvédelemből követni a példáját.

Nagyapám időnként nagy vitákat folytatott a szomszédunkban lakó matematika-fizika szakos tanárral, Jóska bácsival. Bár mindketten természettudományos képzettségűek voltak, mégsem műszaki kérdéseket vitattak. A fő téma a történelem és a politika volt. Szinte semmiben sem értettek egyet, mégis el- és szétválaszthatatlanok voltak. Ekkor már lehettem hét-kilenc éves és kissé koraérett. A nehezebb témák sem maradtak teljesen emészthetetlenek számomra. Gyakran odahúzódtam hát hozzájuk és hallgattam őket. Ezt is szabad volt, pedig súlyos következményei lettek volna, ha valamit kifecsegek.

Sok egyéb mellett azért is hálás vagyok a szüleimnek és nagyszü- leimnek, amiért mindig kisméretű felnőttként kezeltek. Nem voltak előttem eltitkolt témák, csak megmagyarázták, hogy mi az, ami nem tartozik idegenekre, s mi várhat rájuk, ha a hallottakat nem tudom magamban tartani. Nagyapámék vitájának minden részletét természetesen nem érthettem, de azért az alapállásukra emlékszem. Nagyapám szenvedélyesen szidta Clemenceaut, az antantot, a kisantantot azért a rettenetes igazságtalanságért, amit hazánkkal tettek.

Gyakran hivatkozott az ezeréves jogra, a magyarság történelmi küldetésére, nyugati kultúrájára, és a „mindent vissza" számára magától értetődő volt. Ezzel szemben Jóska bácsi szerint tragédiánkért nem az ellenségeinket kell ostorozni, hanem rövidlátó politikája miatt elsősorban a magyar vezetőréteget. Arra hivatkozott, hogy még az etnikai viszonyok hátrányos alakulásáért is az arisztokratáink — félig maga is „kékvérű" volt — felelősek, mert elűzték földjeikről a lázongó, ellenszegülő magyar parasztokat, s helyükre engedelmesebb románokat telepítettek. Kormányaink tétlenül nézték a román bankok földvásárlásait, semmiféle védelmet nem nyújtottak a magyar köznépnek.

Nagyapámat nagyon tiszteltem műveltségéért, bátorságáért, igazságérzetéért és egyszerűen azért, mert a nagyapám volt. Utólag mégis Jóska bácsinak kell igazat adnom.

Nagyapám mint már említettem súlyos beteg volt. Az arcán kezdődött egy daganat. Kivágatta. Egy idő után újrakiújult, ismét kivágatta. Harmadszorra feljött Budapestre. A műtétet egy híres orvosprofesszor végezte. Az egyetlen „eredmény", hogy elvágta az arcidegét, amitől a

28