Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Az élet talajszintről nézve

Ma sem tudom eldönteni, helyes volt-e ilyen illúziót kelteni és fenntartani. Mert igaz, hogy a karácsonyok életem legboldogabb napjait adták, hangulatukat még ma is keresem, de később a kegyes csalás felfedezése még vallásos hitemet is megrendítette.

Az élet persze túlnyomórészt hétköznapokból állott. Játszottam a pajtásaimmal a lakásban vagy az udvaron. Utcára egyedül legfeljebb a sarki üzletbe küldtek. Nemcsak azért, mert az „utcagyerek" pejoratív fogalom volt, hanem mert jó okuk volt rá, hogy látótávolságukon belül tartsanak.

Szüleim kísérletet tettek az óvodával is. Ez azonban teljes kudarccal végződött. Heteken keresztül egyfolytában üvöltöttem, és csak fizikai kényszerrel lehetett megakadályozni, hogy hazamenjek. Végül az óvónő és szüleim egyaránt belefáradtak a meddő harcba, és kivettek az óvodából. Ez volt életem első, igencsak kétes értékű győzelme.

Jártunk rendszeresen a nagyszüleimhez. Gyakran mondta anyám: „addig menjek, amíg van kihez". En is szívesen mentem, mert nagyszerű dolgok voltak ott. Nagyapám nyugdíjasként egy kis műhelyt rendezett be magának. Az egésznek az alapterülete lehetett nyolc-tíz négyzetméter, de esztergapadja és néhány más kisebb gépe is volt. Elvezet volt nézni a munkáját. О még a mérnököknek ahhoz a generációjához tartozott, amelyik természetesnek vette, hogy amit megtervezett, azt a saját kezével meg is csinálja. Leégett villanymotorok újratekercselésétől sakkfigurák és számos, működési elvében is új játék készítéséig mindenhez értett. Jóska bátyám szintén. Gyakran összedugták a fejüket egy kis tanácskozásra, s abból rendszerint gyerekfejemnek nagyon tetsző szerkezet, esetleg karácsonyi ajándék született.

Egyik karácsonyra alapelvében is új játékkal lepett meg nagyapám és nagybátyám közreműködésével az angyal. Egy olyan asztali labdarúgó játékkal, amelyben ellentétben a csocsóval nem rúghattak a játékosok fejen állva is gólt, hanem függőleges helyzetben tengelyük körül forgathatók voltak. Ezt úgy oldották meg, hogy a játékosok talajszínt alatt hornyolt tárcsához csatlakoztak, amelyeken egy huzal futott végig. A huzal a pályán kívül is egy tárcsához csatlakozott és azt kézzel forgatva az összes játékost forgatni lehetett. Azok pedig egy ping-pong labdát rugdostak. A kapusok ide-oda billegtek. Később a játékot úgy módosították, a két csapathoz külön tárcsarendszert szereltek és így két gyerek mérkőzhetett egymással. Az nyert, akinek jobbak voltak a reflexei.

Nagyon tetszett nekem, ahogyan nagyapám a pipáját nagyítóval gyújtotta meg a napon. A műhely, a virágoskert, a tágas udvar, a hegyoldalban fekvő tekintélyes méretű gyümölcsös és szőlő nagyszerű játéktér volt.

26