Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Az élet talajszintről nézve
Lakásunk a várban egy szép nagy ház egyik szárnya volt. A másikban Magyarosi Jóska bácsi lakott a feleségével, Ella nénivel és két gyermekükkel, a nálam két és három évvel fiatalabb Margittal és Jóskával (Öcsivel). Az udvar minden irányban zárt volt, külső veszély nem fenyegetett. Magunknak azért tudtunk bajt okozni. Az udvaron állt egy dézsa félig tele vízzel. Ella néni kertjéből letéptünk néhány petúniát és szirmukkal lefelé fordítva vitorlás hajóként vízre tettük. Hárman a dézsa fölé hajoltunk. Egyszer észrevettem, hogy Öcsi átbillent, az arcával lefelé a vízbe fordult. Megpróbáltam a hájánál fogva kiemelni, de nem bírtam el. Ekkor torkom szakadtából hívtam anyámat segítségül. Még idejében érkezett és kimentette a fulladozó gyereket. Jött futva Ella néni is. A lábánál fogva felemelték és a hátát ütögetve kicsorgatták belőle a vizet. Nagy volt a megkönnyebbülés, amikor magához tért. így mentettem meg ötévesen egy gyermek életét. Egy ideig egyetlen gyerek voltam a tágabb családban. Környezetem egyelőre csak a szépet és a jót engedte eljutni hozzám. Gondolták, lesz még bőven időm a valóság mélyámyékos oldalát megismerni. El is kényeztettek egy kicsit, de még mielőtt ez a természetemben kóros elváltozást okozhatott volna, kaptam az élettől akkora adag ellenszérumot, amely egyszer s mindenkorra meggyőzött arról, hogy nem körülöttem forog a világ. Mesélték - erre még természetesen nem emlékezhetek -, hogy egyévesen összefüggően beszélni még nem, de akarni már egészen jól tudtam. Nagybátyámnak volt egy rozoga autója. Odamentem hát az ágyához, merthogy még aludt, hurcoltam magam után a földön a nadrágját, addig erőszakoskodtam, amíg felkelt, húztam kifelé az autóhoz és mutattam a kurblit. Egyszóval elértem a célom. Az első emlékem csak egy képfoszlány. Nagyapámék háza mellett kis játéktalicskát toltam. A málnabokrokon a ragyogó napsütésben har- matcseppek csillogtak a szivárvány színeiben. Ez a kép még ma is a békés biztonság és a nyugodt harmónia érzetét kelti. Ahogy cseperedtem, lassan kezdtek az események összefüggővé válni. Első önálló felfedezésem vonaton született, s imigyen hangzott: „Né, elszaladt a bakterház!" Ezt a váratlan megállapításomat a felnőttek kitörő nevetése fogadta. Nem értettem sem a bakterház fürgeségét, sem a nagyok derültségét. íme így jelent meg először egy emberjelölt szemében a relativitáselmélet. A vonat pedig Nagyenyed felé vitt. A húsvéti ünnepeket minden évben apám nővéreinél, nagyapámék azóta két részre osztott és kibővített Az ÉLET TALAJSZINTRŐL NÉZVE 24
