Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Élet a Román Királyságban

Tőle származott a Topi nevű kiskutya. Nevét Toporuc galíciai faluról, a háború egyik véres ütközetének színhelyéről kapta, ott szegődött a gazdájához, miközben a pergőtűzben ugatta a becsapódó gránátokat. Mivel a kutyának jobb sorsot szánt, mint ami nekik katonáknak jutott, nagyapámnál hagyta. Ekkor történt az is, hogy elcserélte kincstári gukkerét nagyapám jobb minőségű távcsövére. Később ez a távcső mentette meg az életét. Szíjon lógott a nyakában, az olasz fronton, amikor egy kézigránátot dobtak rá. A karján súlyosan megsebesült, a távcsövet teljesen széttépte a gránát, de az megvédte a mellét. Két hét múlva a Bruszilov offenzíva hírére önként jelentkezett a szanatóriumból frontszolgálatra.

Visszatérve nagyapám meghurcoltatására, a románok bevonulásuk után rögtön megkezdték a gyanúsítgatásaikat. A háború alatt a gépek és az elektromos hálózat elöregedett. A meghibásodások gyakoriak lettek. Ahányszor, akár csak rövid időre is áramszünet volt, rögtön katonatisztek jelentek meg kérdőre vonni és szabotázs után szimatolni. Nagyapám nem tudott románul, de francia és latin tudása alapján, majdnem tökéletesen megértett mindent. Sőt franciául válaszolt is nekik, - Romániában a francia is hivatalos nyelv volt - mire kiderült, hogy akkor már inkább magyarul beszélnek.

Alighogy ezek az ügyek megszűntek, csúnya csapdát állítottak neki. A román király koronázására nagy, színes lampionos díszkivilágítást rendeztek. Ennek technikai megoldására öt szólították fel. Kitérni nem lehetett. A szervező bizottság egyik tagja a Dacia (korábban Hungária) kávéházban átadott neki egy köteg pénzt azzal, hogy a szükséges eszközöket vásárolja meg Budapesten. A szomszédos asztalnál maga a rendőrkapitány ült. Nagyapám a pénzt gyanútlanul eltette. Gondolatvilágában még teljesen a Monarchia közös vámterülete élt, fel sem merült benne, hogy azt közben vámhatárokkal felszabdalták. Ha gondol rá, kiviteli engedélyt kér. Ha meg „bűnös szándéka" lett volna, nyilván nem a rendőrfőnöknek - akiről tudta, hogy kicsoda - a szeme láttára veszi át a pénzt.

A határon pedig megtalálták a „gondosan elrejtett" összeget a pénztárcájában. Jegyzőkönyvet vettek fel, aztán továbbengedték. Megvásárolt mindent, hazajött, elszámolt a rábízott pénzzel, de közben „csempészésért" megindították ellene a bűnvádi eljárást. Evekbe és egy vagyonba került, amíg (legfelső szinten) sikerült az igy kreált ügyet leállítani. Kínos lett volna, ha a tárgyaláson a király koronázása is szóba kerül. Ha valakinek kétsége maradna az „ügy" célját illetőleg, annyit érdemes még megemlíteni, hogy útlevelet egyetlen napra sem vonták be, arra számítva, hogy majd csak elmegy végleg Magyarországra.

23