Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Gyulafehérvár–Alba Julia

Nem lehetne igazán megérteni az évekig tartó viszontagságos vándo­rútra innen induló emberke hitének, álmainak és világnézetének gyöke­reit a város múltjának és jelenének ismerete nélkül. Ha valakit Hunyadi János és az erdélyi fejedelmek koporsói mellett kereszteltek meg, annak egy életen keresztül hordania kell a magyarság keresztjét. Gyulafehérvár a huszadik századot tiz-húszezer főnyi, többségében román lakosságú álmos kisvárosként érte meg. Ilyenné zsugorították az utolsó évszázadok. Mégis magyarnak, románnak egyaránt különösen fontos. A történelem szelleme lengi be a várost, s amiről itt a kövek mesélnek, nem kisstílű helytörténet, minden eseménynek messze ható következménye volt. Gyulafehérvár földje még számtalan fel nem tárt régészeti kincset rejt magában, és időnként szeszélyes véletlenül elő is ad valamit közü­lük. Történt például, hogy nagyapámék kertjében facsemetét akartak ültetni, és egy római kőkoporsót találtak, Bár még csak ötéves voltam - a koporsó méretei alapján hasonló korú lehetett a halott is -, jól em­lékszem mekkora régészeti nyüzsgés lett körülötte. Egyszer meg nagy­apám vette észre, amint eredeti római téglákkal játszottam. A várnak minden háza, köve, régi és új elnevezése tömény, sajgó törté­nelem. Az utca, ahol születtem Axente Sever nevét viselte. Nemzeti hőse a románoknak, de hírhedten rettegett alakja az erdélyi és különösen az Alsó-Fehér megyei magyarság történetének. Családunk pedig külön „hálá­val" is tartozik neki: ő vezette a dédapámat legyilkoló hadat. A család katona tagjai nem estek áldozatul. A prefektusok „légiója" ugyanis a honvédséggel kerülte a találkozást, mert nekik az az eléggé el nem ítélhető szokásuk volt, hogy visszalőttek. Márpedig e had a védtelenekre specializálódott. A keresztutca sarkán, lakásunktól legfeljebb harminc méterre állt a Batthyány Ignác püspökről elnevezett Batthyaneum könyvtár több mint ötvenezer kötettel, nagyon értékes középkori levéltárral, kódexekkel. A legértékesebbek leláncolt fémtokokban. Magyar kutatók számára ma szinte hozzáférhetetlenek. A legfelső szinten csillagvizsgáló volt. Erről anyám mesélt egy mulatságos történetet: egyik mókás kedvű tanáruk, aki a távcsövet kezelte, hosszas igazgatás után egy érdeklődött a helyére ültetett. Részletes „tudományos" előadást tartott a látható „csillagról", majd amikor a delikvens kellőképpen lenyűgözve a hallottaktól végre elhagyta a helyét, közölte vele, hogy az imént módja volt közelről tanul­mányozni egy utcai lámpát. Gyulafehérvár -Alba Julia 16

Next

/
Thumbnails
Contents