Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

1956

I

terveztem, amely egymás után periodikusan kapcsolja a kádakat az érzékelő és végrehajtó elemre. Naiv gyerekként még nem tudtam, hogy az újítási kasszát nem a hatáskör nélküli kezdők számára létesítették. Ez volt az első kijózanító szakmai pofon. Követte még néhány.

A veszteségem nagyobb volt, mint amennyit egy újítási díj jelentett volna, mert ebbe az elképzelésbe annyira beleszerettem, hogy miatta egy óriási lehetőséget szalasztottam el. Kerti Jóska, aki időközben a Tudományegyetemen Erdey-Grúz tanszékére került, hívott, hogy jelentkezzek, mert van egy üres tanársegédi státus. Azt feleltem, hogy megyek, de előbb befejezem Inotán az automatizálást. A miniszter-tanszékvezető persze nem várt egy frissdiplomás fiatalemberre.

Rövid időn belül egy másik kecsegtető lehetőséggel sem éltem. Köberl Ferenc sakkmesterünk ajánlotta, hogy legyek profi sakkozó az egyik fővárosi nagy egyesületben: „Egy gyárban napi négy óra lesz a munkaidőd". Nagyon bamba képet vághattam, mert gyorsan megnyugtatott. „Azt sem kell ledolgoznod, de elvileg ennél több még a válogatott kerettagoknak sem adható". Mire én nagy önérzetesen kivágtam, hogy nem azért szereztem diplomát, hogy eldobjam. Mire ő: „Ja, ha te dolgozni akarsz, akkor nem tudok segíteni rajtad". Szóval rövid idő alatt sikerült szakmailag és sakkban is elszalasztanom egy-egy nagy lehetőséget. Az egyetemi tanszék ugródeszkának sem volt megvetendő, a magyar bajnok sakkcsapatban pedig nagymesterek között rengeteget fejlődhettem volna. Életem egyik nagy hibája, hogy nem volt szívem a munka és a sakk között választani, pedig bármelyikben többre vihettem volna, ha a másikról lemondok. Nyáron az Országos Középdöntő miskolci csoportjába osztottak be. Az esélyeim nagyon hamar elszálltak. Emlékezetes marad a Tapasztó László elleni játszmám. Nagyon éles parti volt, mindjárt a megnyitásban kettős bástyaáldozattal kínált. Ha elfogadom, valószínűleg mattot kapok. Később én is áldoztam, s ő is elhárította. A játszma az én tisztelőnyömmel maradt függőben, de veszélyes ellenjátéka volt. Vacsoránál az Avas Szálloda éttermében odajött és „az éjszakai elemzés megtakarítása érdekében, döntetlent ajánlott. Azt feleltem, hogy előtte meg akarom nézni. „Úgy viszont nem érvényes az ajánlatom." A vége az lett, hogy én megnéztem, ő pedig megnyerte. A verseny második felében azért némileg felzárkóztam, így bár a döntőbe jutásról szó sem lehetett, nem égtem le.

Inotán viszont megkaptam az „elismerést". Engem kivéve minden mérnök jutalmat kapott. Bementem a főmérnökhöz és megkérdeztem, mi kifogás van a munkám ellen? „Semmi, de te kaptál két hét szabadságot, a többiek pedig jutalmat." О így értelmezte a sport támogatását.

137