Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
1956
1 értem el. Nem sajnálom tőle, mert pokoli körülmények voltak a kohóban, de hát én is ott dolgoztam. Volt ott segédművezető „kollégám" is hat elemivel havi 3500 Ft-ért. Mi tette pokolivá az üzemet? Nyitott kádak mellett mértek 70°C-t, nagyjából ez az elviselhetőség határa. A sugárzó hő miatt tilos volt félmeztelenül dolgozni. A kádak felszínén a megszilárdult kriolitból és timföldből álló réteget időnként be kellett tömi, a timföldet csak így lehetett bejuttatni. A betörés akkor még kézi erővel, betörővasakkal történt, légkalapáccsal még csak kísérleteztek. Egyszer elkértem az egyik munkástól a szerszámot, hogy kipróbáljam, mit kell tőlük kémem. A hétkilós betörővassal odaütni még aránylag könnyű volt, de visszahú zni, amikor ötvenezer amper keltette mágneses térerő tartotta vissza, úgy éreztem, mindjárt kiszakad a vállam. Mondták is jóindulattal a munkások, hogy hagyjam abba, ez nem embereknek, s főleg nem értelmiséginek való. Csak azért is megmutattam, hogy én is legény vagyok, egyedül lekezeltem a kádat. Utána napokig szenvedtem. A mágneses hatás olyan erős volt, hogy ha véletlenül egy kulcscsomó volt a zsebemben, felállt a köpenyem, egy vas mérőléc úgy ficánkolt a kezemben, mintha kígyót fogtam volna. Az áramot úgynevezett felsőtüskés módszerrel vezették a Söderberg-anó- dokba. A „tüskék" vastag, 8-10 cm átmérőjű vasrudak, amiket, ha már elég mélyre kerültek, gépi erővel ki kellett húzni. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy az anód kilyukadt, és a felszínén lévő folyékony szurok az olvadékba jutva meggyulladt. Ezt nevezték „masszafolyásnak". Olyankor éjszaka lett nappal, öt méterre sem lehetett ellátni, s a szálló kormot mellre szívhattuk. A kéményből távozó gázok, a gyár lehelete bőven tartalmazott hidrogénfluoridot, az egyetlen savat, amely még az üveget is megmarja. Ez a környék növényzetével is rendesen elbánt. Egyszer állítólag idehajtott bárányok mellső lábaikra megbénultak. Az emberek, úgy látszik, többet bírtak ki. Az üzem olyan egészségtelen volt, hogy nőnek még küldöncként is tilos volt belépni. A „főnököm", az ugyancsak hat elemit végzett művezető mesélős kedvében elmondta, hogy katonasofőrként részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Egyszer egy parasztszekér be akart sorolni az oszlopukba. Mivel parancsuk szerint ez megengedhetetlen volt, letaszította az út melletti mély árokba a kocsit paraszttal, lóval együtt. Egyszer vitánk támadt. Az egyik kád anódjából hiányzott annak kb. egyharmada. Javasoltam, hogy a kádat söntöljük le, mert a maradék anódon túlságosan nagy lesz az áramsűrűség, abból pedig helyi elmelegedés és üzemzavar lesz.„M/f képzel, arról szó sem lehet, a kád jól termel." Nem sokkal ezután 135
