Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Folytatás az egyetemen

tudással jelest vagy akár elégtelent kapni. így a vizsgáztatás a tanszéken akkor második emberre, Dezső bácsira jutott. A kihúzott tétel alapján a feleletem négy és ötös között ingadozott. Segíteni akart, a komplex számokból kérdezett, hiszen azt értettem. Én meg végleg bedugultam, kénytelen volt jót adni. Jobban bántotta, mint engem. Ezzel vége is lett a dicsőséges szereplésemnek. A következő években az átlagom ugyan négyes feletti, de négy egész öttizedet ritkán haladta meg. Ennek oka, hogy elbizakodtam és könnyebben vettem a tanulást. A sakkversenyek is erősen megterheltek. Ráadásul mindez nem volt elég, folytattam a gimnáziumban kezdett színjátszást is. Először Csíki Gergely: Ingyenélők (eredetileg Proletárok) című darabjában a negatív főszereplő, Zátonyi Bencét alakítottam. Szükség volt egy gyerekszerep­lőre is. Egyetlen veszprémi lévén a színjátszó-csoportban, biztosítása rám hárult. Kitűnő megoldást találtam Zoli öcsém személyében. Nagyobb sikere volt mint nekem. О pingpongozóként is szívesen látott vendég volt az egyetemen, már akkor is oktatta a nagyobbakat. Második előadá­sunk Jókai: A kőszívű ember fiaiban felváltva Ödönt és Jenőt játszottam. Az előadásainknak nagy sikere volt, még a Nemzeti Színház rendezője is eljött megnézni és dicsérte. Az ismerőseim nekem is gratuláltak, de valószínűleg csak udvariasságból, mert azt hiszem, túljátszottam a sze­repeimet. Később ezt a darabot a Petőfi Színházban profik előadásában is megnéztem. Csalódást okozott. Nagy rutinnal és kevés átéléssel ját­szották. Az egyik szereplő a kardja után kiabált, s amikor végre megta­lálta az oldalán, nem tudta kihúzni a hüvelyéből. Ezután több darabban már nem szerepeltem. Másodév közepétől elért a szerelem is. Vértesffy Kati személyében nem hivatalos menyasszonyom is lett. Egy évvel járt mögöttem. Művelt, kulturáltan viselkedő úrilány volt. Meg kellett harcolni érte, nem izmok­kal, de keményen. Csoda, hogy olyan származással mint az övé, egyálta­lán be lehetett jutni az egyetemre. Anyai ágon rokona volt még Bárdossy László kivégzett miniszterelnök is. Egyszer meglátogattuk a nagyszüleit is. Egykori kúriájuk cselédszobájában tűrték meg őket. De azért a rang­jukat tartották. 1953 februárjában ismét Országos Egyéni Elődöntő. Ezúttal Debrecen­ben az Arany Bika Szállodában laktam, Tapasztó László, a későbbi chilei bajnok volt a szobatársam. Ő meg is nyerte a versenyt. Én két vereséggel kezdtem, majd nyolc játszmából hét és fél ponttal megszereztem a máso­dik, még továbbjutó helyet. Ezt nem jó játékkal, hanem konok akaraterő­vel értem el, rosszul álló játszmákat szerencsével sikerült megfordítanom. 125

Next

/
Thumbnails
Contents