Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
Folytatás az egyetemen
tudással jelest vagy akár elégtelent kapni. így a vizsgáztatás a tanszéken akkor második emberre, Dezső bácsira jutott. A kihúzott tétel alapján a feleletem négy és ötös között ingadozott. Segíteni akart, a komplex számokból kérdezett, hiszen azt értettem. Én meg végleg bedugultam, kénytelen volt jót adni. Jobban bántotta, mint engem. Ezzel vége is lett a dicsőséges szereplésemnek. A következő években az átlagom ugyan négyes feletti, de négy egész öttizedet ritkán haladta meg. Ennek oka, hogy elbizakodtam és könnyebben vettem a tanulást. A sakkversenyek is erősen megterheltek. Ráadásul mindez nem volt elég, folytattam a gimnáziumban kezdett színjátszást is. Először Csíki Gergely: Ingyenélők (eredetileg Proletárok) című darabjában a negatív főszereplő, Zátonyi Bencét alakítottam. Szükség volt egy gyerekszereplőre is. Egyetlen veszprémi lévén a színjátszó-csoportban, biztosítása rám hárult. Kitűnő megoldást találtam Zoli öcsém személyében. Nagyobb sikere volt mint nekem. О pingpongozóként is szívesen látott vendég volt az egyetemen, már akkor is oktatta a nagyobbakat. Második előadásunk Jókai: A kőszívű ember fiaiban felváltva Ödönt és Jenőt játszottam. Az előadásainknak nagy sikere volt, még a Nemzeti Színház rendezője is eljött megnézni és dicsérte. Az ismerőseim nekem is gratuláltak, de valószínűleg csak udvariasságból, mert azt hiszem, túljátszottam a szerepeimet. Később ezt a darabot a Petőfi Színházban profik előadásában is megnéztem. Csalódást okozott. Nagy rutinnal és kevés átéléssel játszották. Az egyik szereplő a kardja után kiabált, s amikor végre megtalálta az oldalán, nem tudta kihúzni a hüvelyéből. Ezután több darabban már nem szerepeltem. Másodév közepétől elért a szerelem is. Vértesffy Kati személyében nem hivatalos menyasszonyom is lett. Egy évvel járt mögöttem. Művelt, kulturáltan viselkedő úrilány volt. Meg kellett harcolni érte, nem izmokkal, de keményen. Csoda, hogy olyan származással mint az övé, egyáltalán be lehetett jutni az egyetemre. Anyai ágon rokona volt még Bárdossy László kivégzett miniszterelnök is. Egyszer meglátogattuk a nagyszüleit is. Egykori kúriájuk cselédszobájában tűrték meg őket. De azért a rangjukat tartották. 1953 februárjában ismét Országos Egyéni Elődöntő. Ezúttal Debrecenben az Arany Bika Szállodában laktam, Tapasztó László, a későbbi chilei bajnok volt a szobatársam. Ő meg is nyerte a versenyt. Én két vereséggel kezdtem, majd nyolc játszmából hét és fél ponttal megszereztem a második, még továbbjutó helyet. Ezt nem jó játékkal, hanem konok akaraterővel értem el, rosszul álló játszmákat szerencsével sikerült megfordítanom. 125