Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)

Folytatás az egyetemen

Tanulópárt kaptam. Ez is egy „aranyos" rendszer volt. A jobb tanulókat kirendelték ingyen házitanítónak káderek mellé. Páromnak maximális ösztöndíja volt, miközben engem a szüleim tartottak el keservesen. Egyébként jó szándékú, szorgalmas lány volt, de bocsásson meg a kifejezésért, olyan buta, hogy ilyen eredménnyel egy macskát is taníthattam volna hegedülni (én sem tudok). Egyszer rászántam egy egész délutánt egy viszonylag egyszerű dolog megmagyarázására. Közben sűrűn kérdezgettem: „Érted? "-„Értem. "A végén: „Namindent értettél? ''-„Igen, csak azt az egyet nem..." Anélkül az „egy" nélkül pedig semmit sem érthetett. Én jeleztem az illetékeseknek, hogy ebből a párosításból baj lesz, mert a kritikus pillanatban én elmegyek sakkversenyre, ő pedig elhasal. Változtatásról szó sem lehetett, még örülhettem, hogy emiatt nem tiltották le a versenyemet. Azért egy évtized múlva szegényke mégis megszerezte a diplomát.

A laboratóriumban heti nyolc órában kvalitatív analízist végeztünk. Oldatokban nyomoztunk különféle ionok után. Történtek kisebb szerencsés balesetek is. Egyszer az egyik hallgatóra tömény kénsav ömlött. A helyén pillanatok alatt úgy elfüstölt a köpenye és a ruhája, mintha rajta sem lett volna, de ő megúszta súlyosabb sérülés nélkül. Egy másik kolléga valamilyen gázt tisztított szintén kénsavon keresztül. A vezeték eldugulása következtében megnövekedett gáznyomás szétvetette az üvegedényt, s ő a kénsavat az arcára kapta, még a szempillájáról is csepegett a sav. Ráadásul egy segíteni akaró vízzel lemosta az arcát. Szerencsére a képződő sebek nem okoztak maradandó nyomokat. Nemcsak arra kellett vigyáznunk, amit mi csinálunk, hanem a laborszomszédaink mutatványaira is. Ha náluk valami löttyent vagy borult, abból jutott nekünk is.

Közben drukkoltunk az aranycsapatunknak. Az angol-magyar focimeccset, a híres 6:3-as győzelmünket a laborasztalon ülve velünk hallgatta a vizsgákon oly félelmes Straub professzor. Ott ő is olyan vidám és lelkes volt, mint mi. A góloknál a vállunkat csapkodta.

A harmadik félévben ismét felmerült a lehetősége, hogy kitűnően végezzek, és ez ismét az utolsó vizsgán úszott el. Mint oly gyakran, megint időzavarban voltam. Matematikából készültem, de a komplex számokat tárgyaló részt még figyelmesen elolvasni sem maradt időm. Ezért patrónusomtól, Varga Dezsőtől kértem segítséget. О az anyagot egyszer elmondta, meg is értettem. Csakhogy érteni és megjegyezni még matematikából sem ugyanaz. Másnap Fejes Tóth tanszékvezető nem érkezett meg. Ezt nem nagyon bántuk, mert amilyen nagy volt ő a tudományban, olyan kiszámíthatatlan a vizsgán. Könnyen lehetett nála ugyanazzal a

124