Demény Antal: Gyulafehérvártól Veszprémig - Veszprémből Veszprémbe 1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2014)
A piarista gimnáziumban
Három civil tanárunk is volt. Egyikük Mihályi Károly. Mi csak Kefe tanár úrnak hívtuk, jellegzetes szögletes mozdulatai és bajusza miatt. Franciát tanított, mert ötödikben harmadik nyelvként belépett a francia. Mivel ezt a nyelvet együtt kezdtem az osztálytársaimmal, s a tanár sem igyekezett megutáltatni, a németnél jobban ment. Mindössze háromnegyed év után jött egy rendelkezés, miszerint az egyik élő nyelvet el kell hagyni, a másikat dupla óraszámban tanítani. Választani lehetett, de nem osztották meg az osztályt, hanem a többség döntött. Én szerettem volna Bakonyitól megszabadulni, ezért a franciára szavaztam, de kisebbségben maradtunk. A másik a rajztanárunk, Lovas László volt. Egyszer egy rajzomat nagyon megdicsérte. Akaratlanul hálátlansággal fizettem. Egy kiállításon földbe gyökerezett lábbal döbbenten álltam egy festmény előtt. Odajött, kérdezte, hogy mit szólok hozzá? „Borzasztó - válaszoltam -, a rajz még csak jó lenne, de ilyen színek nincsenek. " Talán mondanom sem kell, ő festette. Egyetlen tárgy volt, amiben a désihez képest zuhant a színvonal, a tornában. Arról, hogy a reggeli tornák itt elmaradtak, nem az iskola tehetett, ez politikai döntés volt. A leigázott Magyarországnak nem volt többé szüksége edzett fiatalságra. De az már az iskolán is múlott, hogy az órarend szerinti sem volt tornának nevezhető. Lerohantunk a Buhimba, a tornaterembe. Egy idő után megjött, ha megjött a civil tornatanár. Bedobott egy labdát a tornaterembe, „aki akar kosárlabdázhat", egy másikat kidobott az udvarra, „aki akar röplabdázhat", s azzal el is ment, a rossz nyelvek szerint inni. Én inkább a kosárlabdát választottam. A többség azonban egyiket sem. Amint mondtam, a torna volt az egyetlen kivétel, szellemiekben azonban iskola ennél többet nem adhatott. Amilyen jók voltak a tanárok, olyan jó anyagból formálhattak művelt embereket. Azt az egy-két szerényebb képességűt eltanácsolták. Megmondták nekik egyenesen, hogy ötödikről itt már nem tudnak bizonyítványt szerezni, mert a felső tagozatban ismét szigorítani fognak a követelményeken, így véleményem szerint emberségesebb volt, mintha engedték volna, hogy többször kísérletezzenek olyan követelmény teljesítésével, amivel képtelenek megbirkózni. Összesen hatvanan tanultunk az osztályban, de sohasem hallottam, hogy a tanárok panaszkodtak volna a magas létszámra. Kereken tíz százalékunk, tehát hatan lányok voltak. Hozzájuk is jártam tanulni-ta- nítani, de szigorúan a tárgyaknál maradtunk. Egyikük édesapja a tanításért egy ritka bélyegsorozattal lepett meg. Egy másik osztálytársunk, szegény Bartalos Ági lett osztályunk első halottja. Miután később orvosi diplomát 107
