Somfai Balázs: Veszprém megye ötvenhatban. Források és könyvészet Veszprém megye 1956. évi történetéhez (Veszprém, 2012)
Alkalmi költemények
Alkalmi költemények 81/b Veszprém válaszol Budapest ifjúságának (Alkalmi költemény) Veszprém, 1956. október 26. Veszprém válaszol Budapest ifjúságának Mint vészharangok sürgető szavát, Mely őszi estén felriasztva száll, Hallottuk hangod, pesti ifjúság, És vádló hangod szívünkbe talált. Veszprém tornyából tekintünk feléd, Hős Pest felé, hol vörös most az ég, Hol lángoló és vérző szívetektől Most minden régi, szennyes rongy elég. Nem hallgatunk: a budapesti szózat Ajkunkon hívőn, zengőn száll tovább, Hogy felriasszon gyárat, földet, otthont, Támadj föl, ébredj, magyar ifjúság! És talpon állunk, énekelve járunk, Mindent betölt a szabadság szava. Már véget ér halálos, szörnyű álmunk, S lehull az éjjel zsarnok csillaga. Az őszi szélben a veszprémi tornyok Megint a magyar zászlót lengetik. S amíg élünk s míg vízzé nem lesz vérünk, A magyar zászlót le nem vehetik. Budapest népe! Hősök, katonák! Nem éltetek, nem haltatok hiába. Isten velünk és veletek megyünk Szabad életbe vagy hősies halálba. Dicsőség néked Budapest ifjúsága! Veszprém, 1956. október 26-án. Eredeti, gépirat másodpéldánya. Veszprém Megyei Levéltár (VemL): A Veszprémi Megyei Bíróság iratai: Büntetőperek (XXV. 4/b): B-463/1957, csatolva: B-108/1957: ceruzás 158. lap. A vers után kézírással: „Elismerem, hogy [a] Veszprém válaszol Budapest ifjúságának című vers saját tulajdonomat képezte. Horváth Margit.” Az előző verssel együtt szintén megjelent a Veszprémmegyei Népújság 1956. október 30-i számában. A hírlapban a vers alatt H. L. 164
