Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)

Posztó Pápa piacán - III. Pápa városa a késő középkorban és a kora újkorban a régészeti feltárások tükrében

elmaradozott a nyugati kereskedők egy része is. Emiatt nem okozhatott jelentősebb fennakadást a sokadalmakban a „mozgástér” leszűkülése, ami aló. század közepén következett be, amikor a piactérből kihasított telkekre házakat építettek. Annál inkább sem, mert a boltosok egy része biztosan beköltözött az új házak földszintjére.

A város piacán többféle kereskedelmi és kézműves tevékenység folyt. A különböző nemesfémeket érintő tranzakciókhoz hiteles súlyokra volt szükség. A súlyok lehettek egyszerű kerek, esedeg négyzetes apró tömbök, vagy egymásba rakható tálka formájúak. Ez utóbbiakat hívják latos súlynak. Mivel aló. századtól kezdve egészen a 18. századig a latos súlyok készítésére Nürnberg városának monopóliuma volt, nagy biztonsággal feltételezhetjük, hogy a pápai leletek is onnan származnak.

Az apró súlyok nem csak a kereskedelemben lehettek használatosak, hanem a finomabb, színesfém-feldolgozó kézművességnél is. Egy 1520-as forrás említ ötvösmestert Pápán, aki szinte bizonyosan a Fő tér előkelőbb részén kínálhatta termékeit. Emellett feltehetően volt réz-vagy bronzműves is a téren, ugyanis sok olyan lelet került elő, amelyekből rézedények javítására következtethetünk. Ettől minden bizonnyal nem függedenek a pénzhamisításra utaló réznyesedékek sem.

A piactéren a legtöbb bolt valószínűleg a textilkereskedelemhez kapcsolódott. A nagy mennyiségű plomba tisztán jelzi az élénk nemzetközi posztókereskedelmet. Ez biztosan komolyabb felépítményű, zárt boltokban történt. A plombák sűrűsödése alapján valószínűleg a két délebbi ház földszintjén lehetett egy-egy ilyen üzlet. A jelentős behozatalra és a szintén nem elhanyagolható helyi posztógyártásra települt rá a pápai szabóság. A rendelkezésre álló posztó messze túlszárnyalta a város kézműveseinek kapacitását, így Pápán időnként idegen szabókat is befogadtak. A szabók jelenlétére a piactéren a nagyszámú gyűszű, varrótű és gombostű utal. Az utóbbiak alapján akár helyi csipkekészítésre is következtethetünk.

Az egyik templomkerítés melletti házban bőr- és agancsfeldolgozás folyt, vagyis itt szűcsök és esztergályosok műhelyét feltételezhetjük. Az alapanyagot a szomszédos hentesboltból is szerezhettek a munkájukhoz. A két északi ház közötti sikátorban halmozták fel a hentesáru hulladékát.

Természetesen egy piac sem maradhatott meg kocsma nélkül. Pápán a kocsma helye nem ismert, de hozzá kapcsolható tárgyakat még régészetileg is meg lehetett figyelni. így előkerült a szerencsejátékra utaló dobókocka, és a borkimérést jelző hordócsap.

35