Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - III. Pápa városa a késő középkorban és a kora újkorban a régészeti feltárások tükrében
III.4. Pápai szabók a kora újkorban A pápai szabókhoz kapcsolható első fennmaradt írásos dokumentum 1510-ből származik. Ekkor a város földesura, Szapolyai János céh alapítására adott engedélyt a helybeli mestereknek. Erre azért volt szükség, mert a városba vándor szabólegények érkeztek, akik szállásaikon űzték a mesterséget, nem fizettek adót a földesúrnak, és elvették a munkalehetőséget a helyiektől. A kiváltság- levélhez nem tartoztak cikkelyek, így nem tudjuk, milyen jogi keretek között alakult meg a város első szabócéhe. Hasonló tartalmú privilégiumot bocsátott ki enyingi Török Bálint földesúr 1538-ban. Az oklevélből tudjuk, hogy a céh a fehérvári szabók szervezetét tekintette mintának. További adatok a korai, 16. századi szabó céhszervezetről nem maradtak fenn a város pusztulásával járó 16. század végi vészterhes időszak következtében. 1628-ban gróf Esterházy Miklós, a város akkori földesura 29 magyar nyelvű cikkelyből álló szabályzatot adott ki a szabócéh részére. Ennél azonban már korábban is tagolt céhszervezet létezett a városban, amint azt az 1608-tól vezetett szabómesterkönyv bizonyítja. A pápai szabók tekintélyét mutatja, hogy céhlevelük mintaként szolgált közeli és távoli vidékekről származó idegen mesterek számára (1635: Keszthely, 1643: Komárom, 1645: Oriszentpéter). Az általuk kért céhlevél-másolatokat — a pápai céhszervezet kérésére — a város bírája és a tizenkét tagú tanács adta ki a város pecsétje alatt. Az okleveleket privilegiális formában, hártyára írva a város jegyzője készítette el. A kiállított másolatok árát a mesterkönyv is nyilvántartotta. A pápai szabók a 17. században ún. magyar szabómesterek voltak, és a szűrmíves, vásármíves és váltómíves mesterséget űzték. A szűrszabók vastag posztóból készítettek felsőkabátokat, szűröket, a vásármíves szabók előre, konfekció jelleggel legyártott ruhákat vittek a vásárokba, míg a váltómívesek hozott anyagból, méret után készítették a felsőruhákat. Ha a szabómesterkönyv alapján megvizsgáljuk a mesterségből vizsgát tett legények szakmánkénti összetételét, akkor azt tapasztaljuk, hogy a 17. század során a szűrmíves tanulók, majd felszabadult legények voltak túlnyomó többségben: összesen 384 fő. Ennek magyarázata Pápa gazdasági vonzáskörzetében keresendő, amelyre a felszabadult, legénnyé vált személyek származási helyüket megőrző „nevéből” is következtethetünk. A pápai szűrszabók vonzáskörzete Zala megye délnyugati részétől északkelet felé egészen a Duna vonaláig terjedt. 36 Posztó Pápa Piacán
