Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - III. Pápa városa a késő középkorban és a kora újkorban a régészeti feltárások tükrében
Elképzelhető, hogy a vár- és a templomdombi települések eltérő feladatkörrel rendelkeztek. Mivel a Fő tér déli részén sok műhelyként azonosítható építmény nyoma és nagyszámú szabadon álló kemence került elő, ezen a településen talán olyan lakossággal számolhatunk, akik az uralkodó részére bizonyos szolgáltatásokkal tartoztak. A régészeti és a történeti források 1213-ban kapcsolódnak össze. Az egyik első fennmaradt oklevélben egy Pápára vezető utat említenek. A várdombon ekkor egy királyi udvarház állhatott, míg a templomdombon a Szent István pro- tomártírnak szentelt esperesi templom, körülötte temetővel. Mindeddig nem kerültek elő sem az udvarház biztosan azonosítható nyomai, sem az Árpád-kori templom maradványai. A templom létét azonban - a forrásokon túl - egyértelműen bizonyítják a körülötte feltárt korai sírok. A templom körüli temetőt a 13. században egy hatalmas árokkal vették körbe, amelynek szélén egy paliszád (cölöpökből épített kisebb erődítés) is futott. Az ily módon megerődített templom körül még ekkor is falusias képet mutató település terült el. Pápa esetében a városiasodás folyamata régészetileg is megfigyelhető volt. 1300 táján a templomot körülvevő árkon kívüli települést módszeresen felszámolták, maradványait elegyengették, majd a helyén egy burkolt piacteret hoztak létre. A piactér agyagba döngölt, szilárd, kavicsos burkolatot kapott. Az ekkor a piac számára kialakított tér alaprajza mindmáig megőrződött a mai Fő tér nyomvonalában. A közlekedés a terület nyugati és déli szélein történt, ezt tanúsítják a szekerek kerekeinek lenyomatai a tér déli peremén. A tér közepén ezzel egy időben egy gótikus templomot emeltek. Ezek az átalakulások minden bizonnyal összefüggésben álltak az először 1339-ben említett, a városban már jóval korábban megjelent nyugati telepesekkel. Ebből az időből már van adatunk a városbíró működésére is. Mindezek látványosan jelzik, hogy a 14. századra Pápa egy élénk kereskedelemmel és jelentős egyházi szerepkörrel rendelkező mezővárossá vált. A királyi tulajdonban lévő mezőváros életében Zsigmond király uralkodása hozott jelentős változást. 1389-ben az uralkodó a Garai-családnak adományozta a települést, ezzel a közveden uralkodói fennhatóság helyett a város polgárai földesúri függésbe kerültek. A birtokos megváltozása azonban alig befolyásolta a város mindennapi életét. A város az 1460-as évek derekára a Szapolyai család kezébe került. Az új birtokos idején fellendülést lehetett tapasztalni Pápán. A királyi udvarház helyén a Garaiak idején főúri vár épült, amelyben a Szapolyaiak idején a birtokos család tagjai többször megfordultak. A gótikus plébániatemplomhoz új kápolnák épültek. Az évente több sokadalmat és 30
