Mordovin Maxim et al. (szerk.): Posztó Pápa piacán. Vándorkiállítás 2016 Katalógus (Veszprém-Pápa-Budapest, 2016)
Posztó Pápa piacán - III. Pápa városa a késő középkorban és a kora újkorban a régészeti feltárások tükrében
____ 2011-ben e sorok írójának vezetésével folytatódtak a munkák. Ekkor az egykori piactér közel teljes területét sikerült megkutatni, a feltárással érintett terület meghaladta az 1700 négyzetmétert. Ekkora felületű középkori és kora újkori piactér feltárására Kárpát-medencei viszonylatban nincs példa. Egyedül a győri Széchenyi téren lett volna erre lehetőség, ha a város vezetése nem dönt inkább a település kulturális örökségének elpusztítása mellett. A kutatás eredményei jelentősen kibővítették ismereteinket nem csak Pápa történetére, hanem a középkori és kora újkori Magyar Királyságra vonatkozóan is. A 2011. évi feltárás egyik legfontosabb eredménye a város kora Árpád-kori előzményeinek felfedezése volt. Emellett nyomon lehetett követni, hogyan fejlődött egy kis falucska jelentős mezővárossá, majd az oszmán előretörés következtében hogyan építették ki végvárrá. A piactér számos látványos nyomát szolgáltatta a város mindennapi életének és nemzetközi kapcsolatainak. Az 1995-ben bezárt kastélyépület teljes felújítása 2000-ben indult meg a födémcserével. A renoválást 2009-től régészeti feltárások és falkutatások kísérték Bartos György és Maracskó Izabella vezetésével. III.2. A település kialakulása és középkori fejlődése Pápát a fennmaradt okleveles emlékek a 13. század elején említik először, a 2010—2011. évi régészeti feltárások azonban igazolták, hogy a város eredete a 10. századig vezethető vissza. A város területén az elmúlt évtizedekben végzett régészeti kutatások sűrű településhálózatot rajzoltak fel. E korai időszakból három helyszínen tudunk kiterjedtebb lelőhelyekről: az Esterházy-kastély alatt, a Fő téren és az egykori Hanta területén (a mai város délkeleti részén). Közülük az első kettő egy-egy magaslaton alakult ki: a vár- és a templomdombon. A két domb között egykoron a Tapolca-patak egyik mellékága folyt. A patak neve, amelynek jelentése ‘hévíz’, meleg vízfolyásra utal, amely télen sem fagyott be, ennek köszönhetően egész évben ideális malomhelyként szolgált. A patak a magaslatok keleti oldalán lévő kis medencébe torkollott, ahol egy tó jött létre. A helyi lakosság így nem csak molnársággal, hanem halászattal is foglalkozhatott. Ezek a korai régészeti maradványok falusias településekről árulkodnak. Földbe mélyített padlójú házak kerültek elő, ezekben agyaggal tapasztott kemencék helyezkedtek el. A házak körül különféle tárolóvermeket lehetett megfigyelni, de találkozhattunk szabadban lévő kenyérsütő- vagy aszalókemencékkel is. Veszprém • Pápa * Budapest 29
