Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. /.ackovits Emőke) pápai Kluge kékfestő mestertől a takácsiak is itt vásárolták meg. Egyéb ruházati termékhez, valamint a mindennapokban használatos apróságokhoz ugyancsak hozzájuthattak itt a vásárlók. Allatvásárba még Szanyba is elmentek, ahol Pápához hasonlóan marhát és disznót vettek, de a felhizlalt állataikat el is adták. Egyébként az állatvásárokat ezért keresték fel, mert eladásra szánt állatokat vettek itt, amelyeket egy következő vásárban hízottan értékesítettek, tehát adás és vétel egyaránt, sőt gyakran egyszerre történt. A legidősebbek emlékeznek még a kupecekre, akik az állatok vásárlásában, eladásában közvetítő szerepet játszottak, ámde nem ebből éltek. A 90 esztendős Fellner Károly név szerint is emlékezett rájuk, így Garabics Imrére, id. Murai Sándorra, id. Farkasdy Gyulára, valamint Kiss Gyulára. Takácsiból piacra szintén Pápára jártak szerdai és szombati napokon, azonban a piacozásnak ebben a faluban nem alakult ki olyan erőteljes kultúrája és gyakorlata, mint másutt. Tekintettel arra, hogy a város közel van, a piacozók általában gyalogosan, fejre tett fejtekercsen elhelyezett kosárban vitték az árut, főleg tejhasznot, valamint tojást. Ahogy említettük, megrendelésre, házakhoz is hordták rendszeresen a tejet és a tejhasznot. Egyébként a piacozás hiányát azzal indokolták, hogy a faluban mindösz- sze öt személy birtokolt lovas fogatot a két világháború között, tehénszekérrel pedig nem mentek piacra. Felvásárló kereskedelem működött a faluban is, hiszen ennek keretében adták el a helyiek a tojást, amelyet kocsival érkező tojáskereskedők szedtek össze. Szekérrel érkeztek még, végig kiabálva a falut, a tollasok és a rongyosok, akik tollat, rongyot gyűjtöttek, de a használatlan vaseszközöket is megvásárolták. Győrből érkező kofák ugyancsak felkeresték a falut. Emlékeznek egy asszonyra, akit csak „kofa Bözsi” néven emlegettek. О tejhasznot, túrót, tejfölt, vajat vásárolt. Utóbbit kis dobozokba téve vitte el. Emlékeznek még egy zöldség-gyümölcs kereskedőre, Bothnéra, aki viszont eladási szándékkal érkezett a településre. Szóltunk már a tejbegyűjtőről, amelyről nem felesleges megjegyezni, hogy létét annak a folyamatnak köszönhette, amely а XIX. században a magyar nyelvterületen is fellendülő iparosodás és városfejlődés, a városok lélekszámának megnövekedése eredményeként az élelmiszerek iránt folyamatosan növekvő keresletet geijesztett. Ugyanakkor az 1870-es években értékesítési nehézség alakult ki a gabonafélék esetében, amely ráirányította a figyelmet a tejtermelésre. így születtek meg az 1890-es években a tej szövetkezetek, amelyeknek virágzását lehetővé tette a technológiai fejlődés, amelynek eredményeként nagy mennyiségben vált szállíthatóvá és feldolgoz- hatóvá a tej, ami a falusi gazdaságok számára is biztosította a rendszeres piacra jutást.222 Pálinkát többnyire Felpécen (Tét-Felpéc), valamint Gyarmaton, Vörös Istvánnál főzettek, de létezett a faluban zugfőzés, sőt, -árusítás ugyancsak, bár olyan méreteket nem öltött, mint Vaszaron. A vándorló életmód jellegzetes képviselői voltak a vándorkereskedők vagy házalók, és a vándoriparosok, kézművesek. Közéjük tartoztak a teknővájó cigányok, akiknek férfi tagjai vállalták fel a munkát. A gazda a késztermékért adta el nekik a nyárfát még lábon, amit kivágva megmunkáltak: különböző méretű teknőket, melencéket, sőt, 222 CSEKŐ 2007. 140-141. 95
