Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) kajaként. Ezt úgy oldották meg, hogy földdel takarták be a tőkéket, vagyis ismét beásták, hogy a fagytól megóvják. Ugyanakkor a szőlő termőképességének megtartását trágyázással érték el, istállótrágyát használva, amely feladat szintén a férfiakra hárult. A szőlőbirtokosok agrárközössége volt a hegyközség, élén a tagok által megválasztott hegybíróval és esküdtekkel, akik a szőlőhegy rendjére ügyeltek. Munkájukért nem kaptak díjazást. Legalkalmasabbnak azt a személyt tartották a hegybírói tisztségre, aki példásan művelte szőlejét. A hegyközség alkalmazta a fizetett hegypásztorokat. A szőlőbirtokosok évente legalább egy alkalommal üléseztek, de erre többször is sort keríthettek, a felmerülő feladatok megoldásának függvényében. A hegyközség jegyzőkönyvet vezetett, működését a szőlőhegyi törvények szabályozták, amelyeknek a vármegyei artikulusok szolgáltak mintaként, ahogy ezt Vaszaron is megfigyelhettük.218 Tájak közötti munkamegosztás, árucsere kapcsolatok Takácsi kapcsolatának rendszerében, hasonlóan más, a szomszédban lévő falvakéhoz, létezett a községből kifelé, valamint a községbe befelé irányuló kapcsolat, amely a már tárgyalt munkakapcsolatokon túl a termékcserére irányult, de bizonyos munkakapcsolatokat is jelentett, olyanokat, amelyeknek elvégzésére falun belül nem akadt vállalkozó. Ebben a kapcsolatrendszerben legnagyobb jelentőségre a vásárok és a piacok tettek szert, az adás-vétel szervezett alkalmaiként, nagy területen lebonyolódva. Évi rendszeres megtartásukat egy adott helységben a kiváltságlevéllel biztosított vásártartási jog tette lehetővé.219 Ennek keretében egy közösség vagy akár egy tájegység termékfölöslege kielégítette egy másik termékszükségletét. Az így kialakult vásáros helyek kisebb-nagyobb táji központokat jelentettek földrajzi tájak találkozásánál.220 Üzletkötési szándékkal keresték fel rendszeresen ezeket a központokat, amely az elégedettség fokmérője volt, ugyanakkor jelezte a központ körül kialakult vonzáskörzetet és annak nagyságát is. Takácsinak ez a vásáros központja az emlékezet szerint Pápa volt. Elsősorban állatvásáraiért, másodsorban pedig kirakodó vásáraiért keresték fel a várost. Pápán több vásárt is tartottak egy esztendőben: így február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján; március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszonykor; Szent- háromság vasárnapját követő kedden és szerdán; július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján, majd Nagyboldogasszony, valamint Kisasszony ünnepe utáni kedden, szerdán, tehát a vásárok időpontja a Mária ünnepekkel esett egybe.221 Ezeken kívül főként karácsony előtt keresték fel a várost, mert ilyenkor itt vették meg a karácsonyra szánt ajándékokat. A vásárok az árult áruféleségtől függően több helyszínen zajlottak, így a szénatéren, a fapiacon, az állatvásár téren, a gabonapiacon. Mindezek mellett a termény- és állatvásárokhoz kirakodó vásár is kapcsolódott, a kékfestő köténynek való anyagot a 218 LICHTNECKERT 1997. 286. 2,9 GELENCSÉR 1983.67. 220 DANKÓ 1986. 15. 221 MAJER 1856.187. 94
