Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke)

A hagyományos szőlőművelés a nyitogatással vagy bontással indult, amelyre már február végétől sort keríthettek, de április elejére el kellett végezni. Késő ősszel ugyanis beásták a tőkéket, amelyeket tavasszal bontottak ki, likvágó kapával kinyitva. Az akácfából készült szőlőkarók állapotát megvizsgálva, ilyenkor cserélték ki a hibás példányokat, szálvassal készítve el a helyüket. A szőlőkarónak való hasított fát a va- szari erdészettől vásárolták. Az első metszésre ugyancsak kora tavasszal kerítettek sort, amelyhez metszőollót használtak. A metszés férfi, míg a veszők összeszedése, hazavitele női munka volt, amelyben a gyermekek segítségét is igénybe vették. Ezt a munkafolyamatot az ismétlődő fattyazás, a meddő vesszők eltávolítása követett, ami ugyancsak a nőkre hárult. A szőlőnek az ép karókhoz való kötözését hánccsal vagy raffiával végezték, érési szezonban két-három alkalommal is, szükség esetén az elszakadt kötöző anyagot pótolva, ami szintén a női munkák egyike volt.

Az elvirágzott szőlőt június elején, majd augusztusban tetejezték, ami a karón túlnyúló vesszők tetővágását jelentette és ezt ugyancsak nők végezték. A gyomoktól, azok elszaporodásának függvényében, kapálással tisztították meg a növényt, amit férfiak, nők közös munkájaként végeztek. Optimális esetben háromszor kapáltak: tavasz- szal, nyár elején és nyár végén. Mindezeken túl nagyon fontos volt a szőlő permetezése a kártevők elleni védekezésképpen, amit viszont férfiak végeztek. Erre két-három alkalommal kerítettek sort egy érési időszakban, mésszel kevert rézgáliccal oldva meg a fertőtlenítést, virágzás előtt és után lisztharmat, valamint peronoszpóra ellen, majd a zöldrothadás megakadályozására, de szüret előtt 3-4 héttel azonban már tilos volt a permetezés. Az egyik permetezésre legtöbbször a falu búcsújának (július 2. Sarlós Boldogasszony) szombatján kerítettek sort, ugyanis ilyenkor nem lehetett aratni, mert az asszonyok nem mentek markot szedni.

21. kép. A Gyula-hegy számadása 1884-ből

92