Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) Voltak olyan kötelezettségeik a falu lakóinak, amelyet a község rendjének és működőképességének érdekében el kellett végezniük. Aratási és cséplési időben tüzőrsé- get láttak el a gazdák, akik naponta váltották egymást. 1809-től működött a tűzőrség! A tűzőr helye a templomtoronyban volt, onnan figyelte a környéket. Egy személy pedig a tűzoltó fecskendőnél teljesített szolgálatot, hogy szükség esetén azonnal cselekedni lehessen. A tűzőrség sorban ment a gazdáknál, senki nem vonhatta ki magát teljesítése alól. Ugyanilyen közösségi feladat, közmunka volt télen az utak tisztítása. Nagy hó esetén kidoboltatta az elöljáróság, hogy hó eltakarításra jelenjen meg a lakosság, akiket a községházán osztottak be erre a munkára. Ilyenkor a falu teljes férfi lakosságának meg kellett jelennie és a munkában részt vennie. Amikor olyan mértékű volt a havazás, hogy így sem boldogultak az utak tisztításával, akkor a nőket is kirendelték. 1927 januáijától március 15-ig „emberemlékezet óta nem tapasztalt hideg volt” és akkora hó hullott, hogy vasúton, országúton lehetetlenné vált a közlekedés. Tíz alkalomnál is többször rendelték ki a lakosságot havat hányni. Korábbi időből, az 1870-es évekből emlékeztek ilyen ítéletidőre, de hasonló volt a helyzet 1940 novemberétől is.177 Legelő tisztítást és erdő felújítást nem őrzött meg az emlékezet, pedig minden bizonnyal itt is létezett, ahogy más településeken gyakorlat volt ez. A falu vezetése a bíró kezében volt, akinek munkáját a tanácsnokok, az esküdtek, azaz az elöljárók segítették, míg a törvényességet a jegyző vigyázta (1767-1845 között mindössze hat jegyző váltotta egymást). A XIX. századból, annak is első feléből ismerünk a községekben egyéb tisztségviselőket, jelesen: a fűbírákat, a községi rétek, kaszálók felügyeletével megbízott közösségi alkalmazottakat.178 Rajtuk kívül a malmoknak, a kocsmáltatásnak a tűzvédelemnek, sőt a koldusoknak is külön felügyelője volt. A malombíró az elöljáróság részéről a malmokat felügyelte. Intézkedett az őrletés sorrendjéről, a gabonavám mennyiségéről, kivételének módjáról. Meggátolta az esetleges visszaéléseket, továbbá ha vitás ügye akadt a molnárnak az őrletőkkel, ő töltötte be a bíró szerepét.179 A bormestert, majd borbírót az esküdtek közül választották meg tisztségviselőnek, aki a bor kimérését, kocsmáltatá- sát ellenőrizte, ügyelt a bor minőségére, megszabta árát. A bormérés idejét összehangolta. Biztosította a boradó arányos kivetését. Jegyzőkönyvvel és számadással számolt el rendszeresen a helységnek ezzel a fontos jövedelmi forrásával.180 A koldusbíró a koldusok közül az a személy volt, akit a község a többi felügyeletével bízott meg. О ellenőrizte a koldulási engedély meglétét és elkergette a kóborlókat. Sok helyen csak irányításával mehettek a házakhoz kéregetni, viszont ő egyedül végig koldulhatta az egész falut Jogában állt a pénzbeli alamizsna ellenőrzése is.181 Ez a tisztség mindenképpen a koldusok jelenlétére utal, akik szervezetten keresték fel a településeket. A korombíró a tűzvédelmi feladatok ellátására megválasztott tisztségviselő volt. Ellenőrizte a tűzhelyek, a kémények, a szeméttartók, a műhelyek, a boltok állapotát és a kötelező víztartás meglétét. Megszervezte a tűzügyeletet, gondoskodott a tűzoltó berendezésről.182 Ahol rendetlenséget, kormot, piszkot talált, a tűzvédelmi előírások figyelmen kívül hagyását 177 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. 178 PALÁD1-KOVÁCS 1981.345. 179 TÁRKÁNY-SZŰCS 1980c. 513. 180 KECSKÉS 1977. 325. 181 TÁRKÁNY-SZŰCS 1980a. 239. 182 TÁRKÁNY-SZŰCS 1980b. 274. 66
