Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) amelyeket egy-egy ló vontatott. Ők földet fuvaroztak ezekhez a reptéri építési munkákhoz. Némelyiknek még a nevére is emlékezett egyik adatszolgáltatóm, így Demjén Mihályra és Pozsár nevezetűre. Utóbbinak a lánya, Pozsár Rózsa Szabó Sándomé ma is él. Emlékeznek egy harmadik személyre még, bár a nevét már nem tudják. Azért maradt meg emléke, mert Császár Ferenc édesapja, aki bognár volt, az ó kordéját is megjavította. A kubikusok az egész Dunántúlt végigjárták munkát vállalva, tehát nem csak a Veszprém megyei és a Zala megyei reptéri építkezéseknél, hanem Taszáron, Duna- földváron is dolgoztak. Házaknál kaptak szállást, többnyire a kamrákat adták ki nekik a munka időtartama alatt. Étkezésük nagyon takarékos, egyszerű volt, leggyakrabban paprikás krumpliból állt, amit „kubikus krumplinak” mondtak csak. Három műszakban dolgoztak, rendkívül kemény munkával előteremtve a megélhetéshez legszükségesebbeket. A mezőgazdaságból élők mellett Takácsiban is megtalálható az iparos és a kereskedő réteg. Az 1719-1798 között az írott forrásokban 14 esetben kovácsot, 10 alkalommal takácsot, egy lópásztort, ökörcsordást, falu kocsisát, két juhászt (ami arra enged következtetni, hogy a juhtartás jelentős volt, amely vizsgált korszakunkra megszűnt!), 8 esetben bognárt, egy csapót, mészárost, kanászt, csizmadiát, két kocsmárost, 7 esetben molnárt említettek. 1801-1899 között harminchétszer takácsot, tizenkilencszer kovácsot, kilencszer molnárt, nyolcszor mészárost, hétszer kocsmárost, hatszor bognárt, asztalost, kanászt, marhakereskedőt háromszor, harangozót, csőszt kétszer, míg egyetlen alkalommal szabót, csizmadiát, csikóst, csordást, nádazót, péket, varrónőt, éjjeliőrt, kosárkötőt. Bár adatközlőim nem tudtak arról, hogy lett volna a falunak koldusa, az írott források viszont említenek koldust és kéregető szegényeket is. Ők lehettek talán azok a hajléktalanok, akiket 1886-ban befogadott a község.169 Az 1900-ban végzett népszámlálás adatai több iparosról tanúskodnak annál, mint ahogy arról a vizsgált korszakra vonatkozóan emlékeztek.170 A községben 1-1 ács, cipész, pék, takács; 2 asztalos, 3 szabó, 4 ruházati iparral foglalkozó (varrónő), 5-5 hentes-mészáros, valamint kovács, 7 molnár, 8 vendéglős működött a faluban. 1920-ban összesen 35 iparost vettek számba, közülük 34 férfit és egy nőt, aki minden bizonnyal varrónő lehetett.171 169 Hudi-iratgyűjtemény, 1719-1899. 170 NÉPSZÁMLÁLÁS 1900b. 310-311. 171 NÉPSZÁMLÁLÁS 1920.56-57. 61
