Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) munkadíjként élelmet és ruhát kaptak. A nyáron dolgozó fiúkat ősszel a gazda felöltöztette. Császár Ferenc nagyapjától hallotta, hogy 1916-ban három, 10-12 esztendős gulyásgyereket agyoncsapott a villám. Egy nagy viharban a rét közepén összebújtak, itt érte őket a villámcsapás, amelynek következményeként szénné égett testüket találták csak meg. Annyira megrázta történetük a falut, hogy évtizedek múlva is eleven emlékként beszéltek róluk. A mezőgazdasági bérmunka a jobbágyfelszabadítást követően terjedt el. A föld nélküliek megélhetésüket így tudták csak biztosítani. A napszámosok a napi munkavégzésnek megfelelő bért kaptak, amihez naponta vagy hetente jutottak hozzá. A cselédeket hosszabb időre, egy vagy több esztendőre alkalmazták, bérüket általában havonta kapták meg. A summások egy-egy munkára csoportosan szerveződtek kialkudott bérért, a részesek pedig a javaknak megállapodás szerinti hányadát kapták munkájukért. Ilyen részes munka volt az aratás és a cséplés, amelyet bandákba szerveződve vállaltak fel. Vegyes munkabér is ismert, amikor terményt és pénzt együtt kaptak, mint pl. cséplésnél. Tehát meghatározott időre vagy meghatározott munkára szóltak ezek a szerződések, amelyeknek a felsorolt válfajai szinte mind megtalálhatók voltak a településen.166 Létezett még a ledolgozásos munka is, bár ez nem mondható ebben a közösségben általánosnak. Ilyen volt az, amikor a földet bérlő bizonyos iparos munkákért nem pénzzel, hanem munkával fizetett, vagyis ledolgozta a munkabért, amely munka ellenében végzett munka volt és munkaszervezeti formaként már a feudalizmusban is létezett. Ugyanakkor Gelencsér József arra is rámutatott, hogy a ledolgozás nem magyar sajátosság, hanem kelet-európai jelenség volt, pénzfizetés nélküli szolgáltatás, amely előnyt jelentett mindkét résztvevőnek. Mellette létezett az eszköz használatáért végzett munka is. A kisebb gazdaságokban hiányzott a vetőgép, amit a tulajdonos munka fejében bocsátott a rászoruló rendelkezésére. Ez volt a ledolgozásos viszony eszköz- biztosításos formája.167 Ezt a gyakorlatot követték Szabó Sándorék, amikor a gazda-bérlő a bognárnak és a kovácsnak, valamint a vetőgép kölcsönzőjének mezőgazdasági munkával fizetett szolgáltatásaikért. A kovácsmester, Kiss Zoltán kifejezetten örült ennek a megoldásnak, hiszen a gazdaságot a felesége igazgatta, így az asszonynak nehézséget jelentő munkák elvégzése ezzel megoldódott. Sajátos idénymunkát jelentett a fuvarozás. Erre vonatkozóan már а XIX. századból ismert adat. 1831 -ben jegyezték fel, hogy a birtoktalanok fuvarozásból élnek, ezért a marhák nagyon megszaporodtak és a legelőket veszélyeztetik.168 A fuvarozás később is jelentős maradt, ami már elsősorban nem a nincsteleneket jellemezte. Ugyanis a takácsi lovas gazdák is szívesen vállaltak fuvart, így Tóth József, Surányi Kálmán, Horváth József, akik a repterek építéséhez szállították az építőanyagot. Elmentek Pápára, Szentkirály szabadj ára, Sármellékre. Ezekre a nagy építkezésekre kétkezi munkavállalók is jöttek, mégpedig Balástyáról és környékéről, Sándorfalváról, tehát a Dél- Alföldről a kubikusok, akiket kordésoknak is mondtak. 10-15 kordéval érkeztek, 166 TÁRKÁNY-SZŰCS 1981. 630-632., 634-635. 167 GELENCSÉR 1988. 165., 167., 176., 181. 168 VeML IV. 1. b. 1351/1831. (június 27.)közgy. sz. i., csatolva: 658/1832. (február 20.) közgy. sz. i. 60
