Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — Hl. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) célra fenntartott szobában. Pámeréknál is volt egy külön ház, amelyben az alkalmazottaknak, ha kellett, az állandóaknak és az idénymunkásoknak biztosították a lakhatást. Utóbbi helyen az állandó alkalmazottak azonban döntően helyiek voltak, többnyire házaspárok, akik viszont más faluban élő rokonaikat is „beajánlották” gazdájukhoz. Létszámuk változó volt. A nők a háztartásban segítettek minden munkában, sőt a gazda gyermekeire is vigyáztak. A férfiak az állatok mellett és a földeken dolgoztak. Nagyon jó munkaerőként ismerték meg őket, ezért esztendőről-esztendőre visszatértek. Olyan jó kapcsolat alakult ki gazda és alkalmazott között, hogy pl. amikor már nem jártak dolgozni Pámerékhez, csomagot küldtek nekik ragaszkodásuk jeleként. A hónaposokról külön is érdemes szólni, mivel helyzetük nagyban hasonlít a sum- másokéra, de a napszámosokéra, a cselédekére is. Gelencsér József jogtörténész szerint valójában a kettő között helyezkedtek el ezek a szegényebb népességből kikerült személyek, főleg Vas és Zala megyéből érkezve a jó befogadó Fejér, valamint Veszprém megyébe. Vegyes mezőgazdasági munkát végeztek, amint a recens adatokból kiviláglik. Jogviszonyukat az 1898. II. te. 78. §.-a szabályozta. Munkájukért pénzt és terményt kaptak. Jellemző volt rájuk, hogy közepes vagy kisebb gazdaságokba szerződtek el, csoportjuk néhány főből állt, szállásukról, étkezésükről maguk gondoskodtak. Esetünkben a szállást a gazda biztosította, amelyre másutt is van példa. Rendszerint 3-6 hónapra szerződtek.165 Hasonló volt hozzájuk a cséplőgép mellett dolgozók jogviszonya is. Egyébként esetenként egészen bensőséges kapcsolattá mélyült a munkakapcsolat, amelyben a korábbi századok patriarchális jegyeit fedezhetjük fel. Ilyen személy volt Pámeréknél a háztartási alkalmazott Bözsi, aki a gyermekekre is vigyázott. Győry Károlyéknál családtagként élt a birtokos gazda egykori dajkája, „Zsuzsa néni”, akinek férje meghalt az I. világháborúban. Bár volt háza a faluban, de állandóan náluk lakott, itt kapott egy szobát, a házát pedig átengedte rokonainak. Amikor ágynak esett, rokonai elvitték, hogy házát - neki nem lévén gyermeke - örökölhessék. Győry Károly a hűséges dajkát szülei sírja mellé temettette, sírját ma is a Győry leszármazottak gondozzák. A szegény, nincstelen családokban nemcsak a felnőttek, hanem már a gyermekek is munkavállalók lettek, hogy szűkös megélhetésüket biztosítsák és ezzel ruházatukról is gondoskodjanak. Ezek a gyermek alkalmazottak voltak a szolgagyerekek, gulyásgyerekek és a libapásztor leánykák. Egy-egy lányka 2—3 csoport libát is őrzött a Ge- rence mellett, majd aratás után a tarlóra hajthatta, összeszedni az elhullott szemeket. Őket iskolai szünetben alkalmazták, munkájukért ruhát kaptak. A gulyásgyereknek, szolgagyereknek szegődöttek reggeltől estig munkával töltötték a napot, bár az állatok őrzése közben némi lehetőségük nyílt játékra is, főleg az erőnlétet bizonyító sportjátékokra. Az ebédért egyikük mindig bement a faluba, mivel főként a Nyilas nevű határrészen legeltettek. Kettes cserépbögrébe vitte ki ilyenkor az ebédet társainak. Általában 12 esztendős korukig szegődtették el a fiúkat gulyásgyerekeknek, utána pedig szolgagyereknek. A helybéliek hazajártak, az idegenből érkezettek a gazdájuknál kaptak szállást. Még Pápáról is jöttek gulyásgyereknek Takácsiba. Ezek a gyermekek 16S GELENCSÉR József: A hónaposok jogviszonya. Kézirat, megjelenés előtt. L, 3., 9. A kézirat fel- használásáért a szerzőnek hálás köszönetét mondok! 59
