Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) A nőtlen cselédek a gazdánál laktak, többnyire az istállóban biztosítottak helyet nekik. A cselédek összefoglaló elnevezésen minden szolgát, szolgálót, háztartási alkalmazottat egyaránt értettek, helyzetüket, jogviszonyukat az 1876. évi XIII. te szabályozta, amelyet a jogtörténet cselédtörvényként emleget. Cselédnek azok mentek el, akik keresményükkel rászoruló családjukat támogatták, vagy azok, akik a házasságkötéshez elengedhetetlen hozományt így teremtették elő. Helyzetüket többnyire átmeneti állapotnak tekintették.162 A cselédek mellett foglalkoztatott konvenciósoknak külön házat adtak, mivel családos emberekként vállaltak munkát. A helyiek, ha volt hajlékuk, ott laktak, ha nem, vagy más faluból érkeztek munkát vállalni, a gazda adott szállást nekik. Az alkalmazottak másik csoportja idénymunkára szerződött, így többnyire részes aratóként dolgoztak, amiért minden tizedik keresztet, részes művelésre pedig földet kaptak, amely nagyban hozzájárult állattartási lehetőségeikhez. Az 1920-as években Balogh Sándor felesbe szerződtette Horváth Eleket, ami azt jelentette, hogy a gazda adta a vetőmagot, amit a szerződő elvetett azzal a feltétellel, hogy az új termésből a vetőmagot visszaszolgáltatja, tehát a termés fele őt illette.163 Egyébként a felesbe kivett föld bérletét kedvezőnek ítélték, később is találkoztam vele, még az 1950-es évek elején is gyakorlat volt, de az egyre erőteljesebb diktatúra, mint annyi mást, ezt is lehetetlenné tette. A nagyobb gazdaságokban a zökkenőmentes munkavégzéshez elengedhetetlen volt a napszámosok rendszeres felvétele, akik szántottak, kapáltak, a réten sarjút kaszáltak, gyűjtöttek, segédkeztek a cséplésnél, a széna behordásánál, a szőlőben a nyi- togatásnál is, valamint az erdőről fát is gyűjtöttek, ha kellett, vagyis mindenféle munkát rájuk lehetett bízni.164 Megbecsüléssel és tisztelettel emlegették, mint emberséges munkaadókat: Győry Károlyt, Pámer Istvánt, Surányi Kálmánt, Takács Jenőt, Balogh Lajost, Balogh Gyulát, Horváth Krisztinát, a Boros testvéreket, akiket az 1950-es években meghurcoltak, megaláztak, kifosztottak. Mivel Takácsinak jó a határa, vagyis termékeny földjei vannak, ezért a kisebb birtokok is kiváló termőterületet jelentettek. A nagy mezőgazdasági munkák idején, aratáskor, takaroláskor, vagyis a termények behordásakor, továbbá kapáláskor, répa szedéskor nem csak helybelieket, hanem idegenből érkezett hónaposokat is foglalkoztattak ajelentősebb birtokokon, így Páme- réknál, Győryéknél. A hónapos munkára érkezetteket a gazda toborozta, fogadta fel őket: 4—5 aratót és 2-3 marokszedőt, de mindig hoztak magukkal egy olyan lányt, aki a konyhán segített. Győry Károlyék helyi részes aratókat is fogadtak, akikkel általában terményben egyeztek meg. Az idénymunkásoknak, a hónaposoknak egy csoportját a vend vidékről fogadták fel, többnyire Felsőszölnökről. A vend munkások között ugyancsak alkalmaztak hosszabb időre, bentlakással is személyeket. így Győry Káro- lyéknál ketten, egy férfi és egy lány, tavasztól őszig, hárman pedig aratáskor dolgoztak a gazdaságban. Előfordult, hogy répaszedésnél ugyancsak őket fogadták meg. A férfiak külön házban kaptak szállást, a női alkalmazott pedig a gazda házában, az erre a 162 GELENCSÉR József: „Araikor cselédeskedtem...” Kézirat, 2013. 15-16. és 18. Ezúton is köszönöm dr. Gelencsér József jogtörténésznek, hogy kéziratát rendelkezésemre bocsátotta és adatait felhasználhattam. 163 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. 164 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1878-1945. 58
