Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK —11). A népi műveltség jellemzői (5. ÍMckovits Emőke) Morgó rét 65 Nádas 84 Nyugati majorok 31 Öreg sós hídon alul 43 Öreg sós hídon felül 30 Pörös gyöp 21 Pörösi szélhossza 38 Prücsökhalom 23 Rétalj 75 Szilos szélhossza 20 Szőlőhegy melléke 16 Tanárok 46 Varga teleki szélhossza 11 Vargateleki dűlő 20 Vaszari úti borjútilos 36 Vaszari útra dűlő 34 Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a községi közbirtokosság jelentős területek, sőt ingatlanok (malom, kocsma) tulajdonában volt, bár adatszolgáltatóim erre alig emlékeztek, sőt, aki gyermekként élte meg a két világháború közötti időt, nem is tudott már semmit sem mondani a közbirtokosságról, csupán csak a két ingatlan tulajdonjogáról. Különösen fontos volt a közös legelő, amelynek használatával kapcsolatban nem egy peres ügyirat született a vármegyénél. 1829-ben a többség által jogtalannak minősített legelő elkerítése ügyében fordultak a vármegyéhez a ,,marhás gazdák”, mivel ez az addigi szokásjoggal ellentétes volt és vele kapcsolatban a közösséget nem kérdezték meg. A vármegye gyors határozatában nyomatékosan felhívta a helység bírójának figyelmét arra, hogy kaszálás előtt az érintettekkel tanácskozást kell tartania, továbbá az időjáráshoz viszonyítva közakarattal kell meghatározni a legeltetés tiltását a közlegelőkön, de a tiltás lejártával szabad legelőként használható a Közbirtokosság tagjainak.160 A birtokos társadalom rétegződéséről a visszaemlékezések is azt őrizték meg, ami a levéltári forrásokból kiolvasható, mégpedig a valódi, a 100-200 kh-on felüli nagybirtokok hiányát. Mindössze néhány család alkotta azt a szűk réteget, akik 40-70 holddal rendelkeztek. Ők viszont sokaknak adtak munkát. Később, a földosztáskor sok föld nélküli kapott földet, bár többen úgy vélekedtek, hogy jobb volt alkalmazottként dolgozni, mert megmondták, mit kell tenni, de önálló gazdaként maguknak kell dönteniük, amely bizony gyakran nem bizonyult eredményesnek, hiszen többen nem is értettek igazán a gazdálkodás megszervezéséhez. Ezek az alkalmazottak a gazdáknak részben állandó foglalkoztatottjai voltak, mint mezőgazdasági cselédek, részben pedig idénymunkásként alkalmazták őket. Előbbiek egész esztendőben fizetést és természetbeni juttatást kaptak, sőt, nem egy családnak lakást is biztosítottak. Az állandó alkalmazásban lévő béresnek ruha is járt, így csizma és ing. Előbbit a nyár végi pápai vásárban vették meg. A cselédlánynak ugyancsak a gazda vette meg a ruhát, amint az a Balogh család feljegyzéseiből kiderül.161 160 VeML IV. 1. b. 257/1829. (П. 16.) közgy. sz. i. 161 Balogh Lajos és Balogh Sándor vegyes gazdasági feljegyzései 1876-1945. A napló jellegű feljegyzéseket Böröczky Dezsőnek köszönöm, aki nagyapja (Balogh Sándor) és dédapja (Balogh Lajos) kézzel írott feljegyzéseit megőrizte és önzetlenül a kutatás rendelkezésére bocsátotta! 57
