Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - II. Sonnevend Imre: Takácsi község természeti képe
TANULMÁNYOK — II. Takácsi község természeti képe (Sonnevend Imre) Az Ótemető alatti nyárfásban sok helyen szürke vagy földi szeder (Rubus caesius) alkotja a gyepet, míg ugyanitt a magasabb fekvésű helyeken sok erdei gyömbérgyökeret (Geum urbanum) találhatunk. A régi temető dombjai mellett az erdő aljában helyenként nárcisz (Narcissus sp.) kivadulást is láthatunk. A régi sírkert kedvelt növénye tengődik most így tovább, de elegendő fény hiányában, sajnos, csak levelet hoz, virágjában már nem gyönyörködhetünk többé. Az erdőknél egy veszélyes adventív (idegenből behurcolt, nem őshonos) invazív (mértéktelen spontán elszaporodásra hajlamos) növényről, az alkörmösről (Phytolacca americana) kell még említést tenni. Ez a karmazsinbogyónak is nevezett 1,5- 3 m-es növény egyenlőre még csak szálanként fordul elő a Gerence melletti erdőkben, ahol vaskos, répaszerű gyökerével, vöröses, 1-3 cm vastag, hatalmas szárával feltűnő jelenség.127 Apró magvait a madarak ürülékükkel terjesztik, mivel éretten sötétlila bogyóját előszeretettel fogyasztják. Festékanyagukat korábban a cukrászatban és a borászatban festékanyagnak használták, ma már ez tiltott, mivel kissé mérgező voltát kimutatták. A fent felsorolt nem őshonos fafajok alatt szemmel láthatóan elszegényedik az amúgy is fajszegény aljnövényzet. Az akácosok alatt teljesen átalakul a lágyszárú szint, területünkön elsősorban a meddő rozsnak (Bromus sterilis) vált „egyennövény- nyé”. Ezzel is az a probléma, hogy fajszegénnyé teszi a lágyszárú szintet, mivel a rozsnak „szőnyeg” szintje kiirt maga közül minden más növényt. Ugyancsak nagy mennyiségben mutatkozik ezekben az üde akácosokban, elsősorban tavasszal a zamatos turbolya (Antriscus cerefolium), amely kellemes illatú, fiatalon salátaként és főzeléknek is fogyasztható növényünk. A termőhely és a homokos-kavicsos talaj még a Sós-árkon túli akácosok alatt is élőhelyet ad több őshonos növénynek. Ezek közül mint jellegzetességet, meg kell említeni az erdei pajzsik nevű páfrányt ( Dryopteris filix-mas), a fürtös salamonpecsétet (Polygonatum multiflorum), a konya és az emyős madártej nevű hagymást (Or- nithogalum baucheanum, O. umbellatum), a keresztes galajt (Galium cruciata), a gumós peijét (Poa bulbosa), a nagyon vékony levelű bajuszos hagymát (Allium vineale), a saláta bogárkát (Ranunculus ficaria), az erdei gyömbérgyökeret (Geum urbanum) és az erdei szamócát (Fragaria vesca). Az akácosokban a cseijeszintben szórtan fellelhető fajok a következők: fekete bodza, egybibés galagonya, kökény, bibircses kecskerágó. Számos jó természetességű élőhelyet foglal magába az a két tó és környéke a Gerence melletti focipálya alatt és felett, amelyet a régi kavicsbányák helyeinek rekultivációjával alakítottak ki azok a magánvállalkozók, akik megvették ezeket a területeket. Vizsgálódásaink során, sajnos, ne tudtunk bejutni ezekbe a bekerített és őrzött birtokrészekbe, így növényzetüket sem tudtuk regisztrálni. Gondosan ápolt gyepek, artézi vízzel táplált tó, lovakkal legeltetett területek és elhanyagolt, horgásztónak induló beruházás is található ezeken a területeken. Külön fel kell hívni a figyelmet azokra a meliorációs árkok mellett természetes úton, tehát spontán módon képződött élőhely csíkokra, amelyek megtalálhatóak Taká127 Legjobb részletes fajleírást (a faj elterjedése, életmenete, termőhelyigénye, gazdasági kára) lásd: BOTTA-DUKÁT-MIHÁLY 2006. 307-336. 37
