Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - II. Sonnevend Imre: Takácsi község természeti képe
TANULMÁNYOK — II. Takácsi község természeti képe (Sonnevend Imre) esi határában. Időszakos vagy állandó vízfolyásuk talajvíz utánpótlást ad a környezetének, ugyanakkor a keskeny sávban bennük felverődött cserjék és fák (fekete bodzák, csíkos kecskerágók, füzek, juharok, akácok, kökények, vadrózsák, galagonyák, nyárak stb.) fontos élőhelyei az őshonos és a mezőgazdaság számára hasznos állatvilágnak (és ezen belül a madárvilágnak). Kordában tartásuk gazdálkodási szempontból természetesen fontos feladat, de egy ésszerű kompromisszum erejéig fenntartásuk is indokolt. Külön kell szólnunk arról a néhány idős és nagyméretű fáról, amelyek a Gerencé- hez közeli területen véletlenül fennmaradtak. Ezek közül is a legnagyobb méreteket egy idős fekete nyár (Populus nigra) mutatja a Gerence melletti artézi kút közelében, egy dülőút mellett. Ez az őshonos nyárfafaj hazánkban főleg a nagy folyóink, a Duna, a Dráva, a Rába és a Tisza árterein gyakori. Kedveli a televényes, tápanyagdús, laza vályog- és homoktalajokat, amelyek alatt a talajvizet is elérik a gyökerei. A takácsi öreg fekete nyár magányosan áll a síkon, egészségi állapota jónak mondható, látványosan hatalmas koronát nevelt, törzsének mellmagassági átmérője 152 cm, ami már országosan is figyelemre méltó érték. Megőrzése, helyi (önkormányzati) védelem alá helyezése feltétlen ajánlatos lenne, hiszen a község határában máshol hasonló méretű öreg fa sehol nincsen! A Takácsi 7 A és 7 В erdőrészletekben - melyeket az erdőterv jelöli ezzel a számmal és betűvel - több méretes és szép megjelenésű szürke nyárfát találunk, de a 8 В erdőrészlet öregebb égeresében is van néhány nagyra nőtt egyed, amely kitűnik a környezetéből. Ezek az erdőrészletek mind mesterségesen lettek ültetve, de a termőhely gazdagsága kiváló növekedésre serkentette az ide ültetett fafajokat, ezért esetenként méreteikben jóval meghaladják a másutt hasonló korú (25-35 éves) erdőket. A református templom előtt is állt egy igen nagyméretű kislevelű hársfa (Tilia cordata), amit azonban a közelmúltban az épület „veszélyeztetése” miatt kivágtak. Csak sajnálni lehet ezt az öreg, árnyat adó fát, aminek tőrészéből millenniumi emléktuskót faragtak, felirattal és évszámmal. A község természeti értékeinek a feltárása során az idő rövidsége miatt nem tudtunk elég súlyt fektetni a szőlőhegyben és a házak kertjeiben fellelhető régi gyümölcs- fajták regisztrálására. A község kiválóan alkalmas gyümölcstermesztésre, éghajlatát és talaját kedveli az alma, a körte, a szilva és a dió, de megél itt a meggyfa és a cseresznye is, a Gyula-hegyen még az őszibarack és a kajszi is tűrhetően terem. Gyors szemrevételezéssel is megállapítottuk, hogy ezeken a helyeken számos, esetenként igen öreg és méretes gyümölcsfa található. Fontos feladat lenne az elkövetkező évek során ezeket egy szakemberrel átvizsgáltatni és jegyzéket készíteni róluk. Az értékesebb helyi és régi fajtákat mindenképpen meg kellene őrizni. Arra rátermett helyi szakemberrel tovább oltásuk vagy szemzésük aránylag kis költséggel megoldható lenne, így megmentésre kerülnének ezek a helyi értékek 38
