Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV A többségében szolgarendű katolikusok az 1702-ben alapított vaszari plébániához tartoztak, akiket többnyire a káplán gondjára bízott a plébános. A 6,5 x 12 méter alap- területű templomot 1787—1788-ban építették Rába Boldizsár másodalispán, katolikus birtokos és nemeskéri Kiss Pál veszprémi kanonok támogatásával. Iskolájukat a vármegye által 1776-ban kijelölt telekre, szintén nemes patrónusok támogatásával építették. Első tanítójukat 1750-ben iktatták be hivatalába, nevét nem ismerjük Csak néhány évig tanított. A későbbi tanítók neveit az 1780-as évektől a vaszari anyakönyvek őrizték meg számunkra. Külön színfoltot jelentettek a község életében a cigányok akik az anyakönyvek adatai szerint az 1720-as évek elejétől jelen vannak: kezdetben a református lelkész, később a vaszari plébános keresztelte gyermekeiket, aminek következtében hosszú távon katolikus közösségként szilárdulnak meg. Ma már emléke sem él annak, hogy a kezdet kezdetén reformátusok voltak Társadalmi peremhelyzetüket jól kifejezte, hogy a legutóbbi időkig a falutól elkülönölve, a Cigányszeren éltek. A XVIII. század második felében, XIX. század első felében a Farkas (1794), Kozák (1795), Bakacs (1799), Hajas (1803), Pádár (1806), Kalocsai (1845) nevekkel találkozunk a vaszari katolikus keresztelési anyakönyvekben. A XIX. század második felében a régebbiek mellett a Berki (1863), Nyári (1863), Oláh (1885), Birkás (1893) Járóka (1907) család neve is föltűnik. Körükben gyakran előfordult — ekkor és később, még aXX. században is-a törvénytelen születési csecsemő, ami arra utal, hogy a lányanyaságot elnézően kezelték. Nem tudni, ki szülte azt a József névre keresztelt gyermeket, akit 1815. augusztus 31-én éjjel egy kosárban a katolikus tanító ajtaja elé helyeztek553 О az egyetlen általunk ismert „kitett gyermek" a falu történetében. A nemesi községekben általában számos izraelita is letelepedett а XVIII. század első felében, akik főként földesúri haszonbérlők voltak. Kereskedtek boltot, kocsmát béreltek, hamuzsírt készítettek vagy pálinkát főztek. Sajátos jelenség, hogy Takácsiban kis számban éltek 1944-ig. Egy-két haszonbérlő zsidó család az 1740-es évektől van jelen a község életében. Ok is a társadalom peremén éltek, megtűrt országlakosoknak számítottak és 1846-ig türelmi adót fizettek A különféle felekezetű, rendi helyzetű, gazdasági erejű közösségek tagjai csak lassan kerültek ki a szóbeliség világából, s váltak írástudóvá. Jó példával a lelkészek, tanítók és a módosabb nemes családok jártak elől, akik magasabb képzést is biztosítottak gyermekeik számára. Az elemi iskoláztatás jótékony hatása а XVIII. század második felétől kezdett megmutatkozni, bár a lakosság többsége elfelejtette a tanultakat és analfabéta maradt. Gimnáziumot, jogot, teológiát végzettek többen kikerültek a takácsiak közül. A XVIII. század utolsó harmadától minden nemzedékben akadtak olyanok, akik a pápai református vagy katolikus gimnáziumban folytatták tanulmányaikat és magasabb képzettségre tettek szert.554 553 Vaszar r. k. keresztelési akv. 1794—1846. 155. „In Takátsi apud ludi rectorem catholicum noctu in corbe 31ä Augusti depositus ante fores.” 554 Erről bővebben: HUD1 2013. 238
