Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV csizmadia, fazekas, gombkötő, harisnyakötő, harisnyaszövő, irhatímár, kalapos, kádár, mészáros, molnár, ötvös, pék, posztókészítő, süveges, szabó (vásárműves), szűcs, szűrszabó, takács, tímár, varga (cipész) céh, továbbá több vegyes céh fogta össze. Tudunk ács-cserepező-kőfaragó-kőműves, kovács-lakatos, valamint egy kováccsal vegyes, mészáros-tímár, továbbá tímár-tobak vegyescéhről is.549 A pápai takácscéh is 1743-ban kapott artikulust, de ez egy korábbi megújítása volt, ugyanis, a céh már 1613-ban is működött, ami azt jelenti, hogy a takácsi és vaszari takácsok az önálló céh megalakításáig a pápai céhtestülethez tartoztak A takácscéh eredeti artikulusai fennmaradtak, Téten sikerült a privilégium nyomára bukkannunk. Szövegét számítógépre vittük, amint lehetőség lesz rá, közzétesz- szük550 A falusi céhek már a céhes ipar válságát tükrözik: míg a korábbi évszázadokban a céhek városokhoz kötődtek, a mesterré válás emelkedő költségei a legényeket arra ösztönözték hogy városközeli falvakban telepedjenek le és alkossanak céhet. A községben élő többi mester (pl. a molnárok mészárosok) a legközelebbi céhet Pápán találta meg. A céhbe nem állt, de szakmáját törvényellenesen űző iparosokat hívták kontároknak, s nevezték munkájukat kontármunkának. Ha a hatóságok tevékenységükről tudomást szereztek megbüntették őket. A legfontosabb intézményes társadalmi szervezőerő a XVIII. században a református egyház maradt. Ennek bázisát a református birtokosság képezte, amely a beházasodással vagy vétellel birtokot szerzett evangélikus birtokossággal egészült ki. 1747-ben a Vaszarról elűzött jómódú úrbéres telkes evangélikus parasztokjó részét is befogadták akik feltehetően a perei falurészen telepedtek le, később azonban - az újabb és újabb betelepülőknek köszönhetően - ez a területi elkülönülés elhalványult, mára pedig teljesen megszűnt.551A viszonylag népes közösség 1790—1791-ben építette a 11 X 20,70 méter alapterületű, ma is álló református templomot. Az evangélikusok 1740. január 18-án Peretakácsiban szerződést kötöttek a reformátusokkal, aminek következtében 1740-1806 között szervezetileg a református egyházhoz tartoztak. Kivétel nélkül hozzájárultak a takácsi református prédikátor és tanító fizetéséhez, saját prédikátoruknak azonban csak önkéntesen fizettek; alávetették magukat az egyházi bíráskodásnak; a parázna személynek eklézsiát kellett követnie (nyilvánosan kellett bűnbánatot gyakorolnia); ha gyóntatásra saját papot hívtak a faluba, a szegények a község kocsisát igénybe vehették, a tehetősebbeknek azonban maguknak kellett kocsit biztosítaniuk. Az evangélikusok a református templomba jártak gyermekeiket a református iskolába járatták, de a szentségek kiszolgáltatásához saját evangélikus papjuk szolgálatát is igénybe vehették552 Alárendelt helyzetükön 1806- ban változtattak: megszervezték pápai anyaegyházhoz tartozó leányegyházukat és a lel/cészi teendők egy részét ellátó tanítót (praeoráns tanítót) választottak egyúttal iskolát és templomot (1806-1808) építettek. Я9 BARTÓCZ 1980.217-218. 550 A privilégiumlevelet Hujber László téti lakos őrzi. A felhasználás lehetőségét ezúton is köszönjük neki. 551 A vaszari lakosok folyamodása a vármegyéhez adóterheik csökkentéséért, amiért a „legh jobb gazdák elmenvén”, a terheket viselni képtelenek. Vaszar, 1748. VeML IV. l.t. Besorolatlan közgyűlési iratok, 1748. 552 DREL Ш. 66. A takácsi evangélikusok és reformátusok együttműködési szerződése. Takácsi, 1740. január 18. 237
