Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV kisebb részt katolikus birtokosokból álló — nemesi közbirtokosság működtette a malmot, a kocsmát és a mészárszéket. A közös legelő, a csekély erdő is a közbirtokosság vagyonát képezte. A közös ingatlanokból hasítottak ki időnként az egyházak számára papi, tanítói javadalom céljára, vagy a molnárnak megfelelő illetőséget. 46. kép. Az 1814-ben kiadott vármegyei rendszabások címlapja A nemesek a politikai alakításában is részt vettek: ők választották - elvileg háromévenként - a vármegyei tisztviselőket (tisztikart), továbbá a rendi országgyűlésen Veszprém vármegye nemességét képviselő 2 országgyűlési követet. 1819-ig a vármegyei tisztújítás a szavazatok (felkiáltások) mérlegelésével, 1819-től egyenkénti szavazással (különböző színű golyók ládába dobásával) történt. A tisztújítás (restauráció) és követválasztás ünnepi alkalmai gyakran párosultak korrupcióval. A választókat etették-itatták, a reformkorban az érdekcsoportok („pártok”) gyakran ténylegesen is összetűztek a választás színhelyén. A község közelében volt a Gyula-hegy, amelyet az 1720-as években ültettek be szőlővel, így egy újabb önkormányzat keletkezett: a szőlőbirtokosoké. Mivel a Gyulahegy 1901-ig Vaszarhoz tartozott, a szőlőhegyen korszakunkban a takácsiak külbirtokosoknak számítottak. A szőlőhegyen a feudális jog szerint a jobbágyok is tulajdont szerezhettek, mellyel szabadon rendelkeztek. A szőlőhegyi önkormányzat régi iratai nem maradtak fenn, így működésének részleteit nem ismerjük. 1804-től a Veszprém vármegye által megalkotott megyei szőlőhegyi rendtartás lehetett az irányadó.544 A mezőgazdasági társulási formák mellett meg kell említenünk az ipariakat: a takácsi céheket. A községben a XVIII. században két céh alakult: a takácscéh és a bognár-kovács vegyes céh. Mindkettő szabályzatát felülvizsgálta a kormányzat és újakat adott ki helyette. Takácsiban a takácscéh az ugodival, vaszarival egyidőben, 1743- ban kapott céhartikulust.545 Új artikulusait 1821-ben adták ki. A céh évszám nélküli ládáját a pápai Esterházy Múzeum őrzi.546 A takácscéh mellett egy bognár-kovács vegyescéh is működött, amely artikulusait 1714-ben kapta, dokumentumai az 1821- 1892 közötti időből maradtakfenn.547 A bognármesterek 1780-ban még önállóan kértek és kaptak céhprivilégiumot. A vegyes céh új privilégiumát a király 1820-ban adta ki.548 Az 1821. évi privilégiumlevél nem egyedi kérelem eredménye: a céheket ekkortájt országosan felülvizsgálták és számukra egységes szövegű szabályzatokat adta ki. Legtöbb mesterembert a pápai céhek tömörítették. Pápán aXVIII-XlX. században két tucat céh működött: az egyes szakmákat az asztalos, ács, bognár, borbély, csapó, 544 A 36 artikulusból álló megyei statútumokat közli: ÉGETŐ 2001. 193-205. 545 A vaszari takácscéhről BARTÓCZ 1980.219. 546 ÉRI 1975. П. 220. 547 BARTÓCZ 1980. 219. 548 ÉRI 1975. П. 220. 236
