Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV Nagy munkák idejére (aratás, betakarulás, cséplés) idénymunkásokat (napszámosokat) is felfogadtak Nemcsak a környékből, hanem távolabbról is. 1764 nyarán például szentpéteri (Vas vm.) részes aratók dolgoztak Takácsiban, akiket a nemesek rávettek arra, hogy az ún. Pörös rét miatt felújult határvita „ megoldásaként” gyújtsák fel a vaszariak malmát, amit meg is tettek Az időben megkezdett oltásnak köszönhetően a kétkerekű malomnak csak a zsúpfödele égett le, a kár azonban így is jelentős volt: 305forint 40 dénárra becsülték541 A község külön is felfogadott alkalmazottakat (szegődményeseket): kovácsokat a községi kovácsházba, molnárokat a közbirtokossági malomba, henteseket-mészáro- sokat a mészárszékbe, különféle pásztorokat a közlegelőre, csőszöket a mezőre, erdőre. Szükség szerint éjjeliőröket is alkalmaztak. A községi önkormányzatot a nemesi község jelentette, amelynek élén az évente választott bíró, törvénybíró és elöljáróság (esküdtek) álltak. A község egészét érintő anyagi és más ügyekben a nemes birtokosokból álló közgyűlés döntött, a község tényleges igazgatását a két közgyűlés között az elöljáróság (tanács) végezte a bíró irányításával. Az évente megtartott számadó közgyűlésre rendszerint az agilis elöljáróság képviselőit is meghívták, hiszen az önkormányzat fenntartásához ők is hozzájárultak. A bíró vezette a községi számadásokat, melyeket a vármegye évente felülvizsgált. Mivel a bíró írástudatlansága miatt képtelen volt a bevételek-kiadások feljegyzésére, a községi jegyző végezte helyette az írásbeli munkát. О vezette a községi önkormányzat jegyzőkönyvét, illetve a felsőbb hatóságok körleveleinek szövegét tartalmazó ún. kurrenskönyvet is. A jegyzői tisztséget az 1850-es évekig a mindenkori református tanító töltötte be, ami önmagában is mutatja a reformátusok hatalmi túlsúlyát. Kisebb büntető és polgári ügyekben esküdttársaival együtt a községi bíró ítélkezett, döntéseik, ítéleteik ellen a vármegyéhez lehetett fellebbezni. A reformkorban Hunkár Sándor szolgabíró járásához tartozó község Nagydémmel együtt rendezett tanácsú községnek számított, a községi bíróság 12 pengőforint értékig bíráskodott.542 Nagyobb horderejű ügyekben a szolgabíró bíróságát vagy a vármegyei törvényszéket keresték fel.543 Mivel a községnek nem volt írott rendtartása, szabályrendelete, az elöljáróságnak a vármegye által kiadott, a nemesi községekre vonatkozó statútumokat kellett alkalmaznia, de ehelyett gyakorta a helyi jogszokások szerint járt el. Bár a törvények és jogszabályok, az ezeken alapuló hivatali eskü tiltották, hogy az elöljárók a maguk javára döntsenek rokonaiknak (atyafiságuknak) kedvezzenek az ellenük emelt panaszokból kiderül, hogy nem mindig álltak hivatásuk magaslatán. A nemesi község, agilis község mellett több nemesi közbirtokosság is működött. A takácsi közbirtokosok közös gazdálkodási szervezete volt az egyik, a Gárdony pusztai birtokosokat tömörítette a másik, a Farkasdi pusztáikat a harmadik A takácsi nemesi községgel szorosan összefonódó - nagyrészt református, kisebbrészt evangélikus, még 541 GyEL I. l.c. Capsarium, Capsa A. Fase. 11. Nro. 1. A vaszari malom fblgyújtásának vizsgálati ügye, 1769. Illés Ferenc takácsi gazdánál 1764 nyarán Thuri Benedek szentpéteri zsellér, takácsmester, Marmaris János és egy-egy kötözőasszony volt „kepés aratáson”. 542 VeML IV. l.b. 994/1846 (május 4.) közgy. sz.: Hunkár Sándor szolgabíró jelentése a járásában létező szóbeli bíróságokról és rendezett tanácsú községekről. Veszprém, 1846. február 3. 543 A szolgabíró előtt zajló szóbeli és írásbeli peres eljárást részletesen ismerteti: ZSOLDOS 1842.1. 10-182. 235
