Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - III. A község a késő rendi korszakban (1711–1847)

TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV

amely egyszerre végezte a gazdálkodás szervezését, a község igazgatását, és bíráskodott kisebb polgári és büntető ügyekben.525 Emellett jogszabályokat (statútumokat) is alkothatott az élet különböző területeinek szabályozására 526 Az önkormányzat döntött idegenek befogadásáról is. Mivel gazdaságaikban folyamatosan szükségük volt idegen munkaerőre, szívesen fogadtak be más községekből napszámosokat, szolgákat és cselédeket, akik közül többen véglegesen a községben telepedtek le.

Takácsi belterülete 1769-ben a győri püspöki levéltárban őrzött vázrajzon (GyELI. l.c. Capsarium, Capsa A. Fase. 11. Nro. 1.)

A község a XVIII. derekán a református templom körüli Kápolnástakácsiból és a nyíl irányában fekvő Peretakácsiból állt. Vaszarról két út ágazott Takácsi felé: az egyik Peretakácsi felé érte el a győri utat, a másikról a Gerence hídján át közelíthették meg a mai katolikus templom vonalát. A község alsó része a későbbiekben épült ki. 1785-ben, az első katonai felmérés idején katonai szempontból a kis református templom, mellette néhány jól megépített lakóház, a Gerencén a győri út felé átvezető híd

525 A nemesi községről: CSIZMADIA 1976. 61-62.

526 A köznemesség alsó rétegeinek társadalomtörténetéről az első összefoglalás: KOSA 2001., ennek VIII. fejezetében az önkormányzatiság (nemesi község, közbirtokosság) kérdéseivel is foglalkozik (134- 153.) A dunántúli nemesi községek XVII-XIX. századi statútumait kiadtuk: HUDI 1999.

228