Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - I. A község a középkorban
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV tarthatott, csak rokonát vagy szerzetesnőt fogadhatott fel házvezetőnőnek. A pápai főesperesnek kötelességévé tették a plébániák rendszeres meglátogatását, hogy a vallási előírások betartását ellenőrizze. A nagy gyermekhalandóság miatt az újszülöttet néhány napon belül megkeresztelték, hogy betegség vagy életképtelenség esetén ne haljon meg keresztség nélkül. A keresztelés idejét, a szülők és keresztszülők nevét a papnak anyakönyvbe kellett beírnia, ezt azonban az országban sehol sem tartották be, hiszen egyetlen anyakönyv sem maradt fönn. Gyermekkorban a pap megtanította a gyermekeket a legfontosabb imákra (Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy), a gyónás módjára, és később ellenőrizte, hogy nagyböjt idején gyónnak-e, Húsvét idején pedig áldoznak-e. A szülők gondosan nevelték gyermekeiket, és fokozatosan megtanították őket a gazdálkodási ismeretekre. A szegény családok gyermekei szükség esetén már 12 éves kor után másoknál szolgálatba álltak, és eltartották magukat. A kánonjog rögzítette a házasság szabályait is. A lányok a 12., a fiúk a 14. életévük betöltése után házasodhattak meg. Vérrokonság esetén negyedíziglen tiltották a házasságot, melyre csak háromszori templomi kihirdetés után kerülhetett sor. A lelki rokonság is házassági akadály volt: keresztszülő és bérmaszülő nem házasodhatott össze kereszt- vagy bérmagyérmekével. A házasságkötés idejét meghatározott időszakokban tiltották. Az egyház előírta, hogy tilos munkát végezni vasár- és ünnepnapokon, a templom védőszentjének és felszentelésének ünnepén, ami egy évben 106 munkaszüneti napot jelentett. A nehéz hétköznapok után bőven jutott idő a lelki és testi megújulásra. A hitélet központja a templom volt: itt találkoztak rendszeresen a közösség tagjai, itt ismerték meg az egyház tanításait, itt értesültek a nagyvilág eseményeiről, a teljes búcsú engedélyezéséről, az alamizsnagyűjtés megindításáról. Bár a mise latin nyelven folyt, a pap a híveknek magyarul prédikált, azok anyanyelvűket számos alkalommal használhatták a szertartás során. S aki az egyház tanításait követte, halálos ágyán szóban vagy írásban végrendelkezett, felvette az utolsó kenetet, megnyugodva várhatta földi életének végét, mennyei életének kezdetét. FORRÁS: KRISTÓ 1984., KUBINYI1984, MAKSAY1971., SOLYMOS11996. felhasználásával írta Hudi József. 203
