Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
II. Rész. Történelmi olvasókönyv (Összeállította: Hudi József) - I. A község a középkorban
TÖRTÉNELMI OLVASÓKÖNYV I. A KÖZSÉG A KÖZÉPKORBAN A XXI. század emberének többé-kevésbé határozott elképzelése van az emberiség, Európa és saját nemzete történetéről. Történelemszemlélete az iskolai oktatás terméke, amely a XVIII. századtól kezdve valamilyen szinten (kezdetben hittan- és földrajzórán, később történelem- és irodalomórán) foglalkozott a múlt eseményeinek bemutatásával. Miközben a történelem és irodalom mint tantárgy a XIX. század második felében a nemzeti identitás megalapozását szolgálta, a helyi múltról csak a szájhagyomány őrzött homályos emlékeket. A magyar történészek még a kiegyezés korában is szentül meg voltak győződve arról, hogy a községek története a fennmaradt kevés, elszórt forrásanyag miatt meg- írhatatlan.325 Ami akkor megfellebbezhetetlen igazságnak számított, néhány évtized múltán megmosolyogtató nézetté vált, mert kiderült, hogy egy-egy falu története feltárható és bemutatható. Az áttörést az agrártörténészek hozták meg, akik behatóan kezdtekfoglalkozni a magyar parasztság történetével.326 A településhálózat, falurendszer, a gazdálkodás és munkaszervezet (uradalom) múltjának mélyebb megismerése tágabb összefüggésbe helyezte egy-egy falu történetét.327 Az esettanulmányok arra is rávilágítottak hogy az elmúlt évezredben minden településnek sajátos arculata volt, melyet a történelmi rekonstrukciónak (konstrukciónak) is illikfigyelembe venni.328 A közép-európai települések középkori történetének egyik sajátossága, hogy írásos források kis számban maradtak fenn,329 így a múlt megismerésének ezen szakaszában sokkal nagyobb jelentősége van a társtudományoknak: elsősorban a régészetnek a történeti antropológiának, de hasznosítható a történeti földrajznak, éghajlattannak növénytannak a tudástára, és segítségül hívhatók az iparrégészet, a kartográfia (térképészet) módszerei vagy a korszerű klinikai diagnosztikai eljárások is. A feltárt oklevelek, iratok és a belőlük megismert történeti tények rendszerezésének igénye is újkeletű. Az új történelemszemlélet, a történelem századokra, illetve korszakokra bontása a XVII. század végén merült fel. Ekkor a középkort és modern vagy újkort különböztették meg egymástól.330 Ez a korszakolás még a XVIII. században sem tekinthető általánosnak. Az ország történetét a történeti munkák a királyok uralkodásának rendje szerint tárgyalták. A történelem korok szerinti elkülönítése csak a XIX. században vált határozottá. 325 PESTY-FRAKNÓI 1872., TAGÁNYI 1894. A községmonográfia műfajának kialakulásáról: SOLYMOSI1991. 100-107. 326 SZABÓ 1940., SZABÓ 1966. 327 A két világháború közötti falukutatás számára fontos szempontokat vázolt: MÁLYUSZ 1924. A nemesi községek kutatásáról az egyik lábjegyzetben a következőket írta: „e községek autonóm működéséről, közigazgatási, bírói emlékeiről az irodalomban szinte egyetlen emlékezést sem találnánk, ha egy külsőség, a magyar nyelv általános elterjedését bizonyító magyar köriratú községi pecsétek iránti érdeklődés révén, mellékesen nem esett volna szó róluk ” Uo. 547. 328 A helytörténészek számára módszertani útmutató is készült: LAKOS 1989. 329 Az Árpád-kor három évszázadából mindössze 4419 királyi oklevél maradt fenn: a XI. századból 198, a XIII. századból 4221. Szent István korából (997-1038) mindössze 10 oklevél maradt ránk, egyik sem eredeti. SOLYMOSI 2006. 24., 206-207. 330 LUKACS 2012.8-9. 181
