Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — 111. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) „Én Istenem felébredtem, Te őrködtél énfelettem. Köszönöm, hogy megtartottál, Hogy felettem virrasztottál. Amen. ” Esti imádság: „ Én Istenem, jó Istenem, Becsukódik már a szemem. De a Tiéd nyitva Atyám, Amíg alszom vigyázz re ám! Vigyázz kedves szüléimre, Meg az én jó testvéremre. Mire a Nap újra felkel, Csókolhassuk egymást reggel. A men ” Asztali áldás: „Jövel Jézus, légy vendégünk Áldd meg, amit adtál nékünk Amen ” „Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott! Amen ” Általában elmondható, hogy nem volt rendszeres a Biblia olvasása, azonban karácsonykor nem mulasztották el felolvasni a karácsonyi Igét. Viszont vasárnaponként ebéd előtt a gyermekeknek el kellett mondaniuk szüleiknek a textust, az igehirdetés alapigéjét, bizonyítva, hogy figyeltek az istentiszteleten. A hívő református ember hitéletének jellemzőit nagyon nehéz meghatározni. A XIX. század utolsó harmadában írott hitéleti jelentések kirívó esetekről nem számolnak be, de túlbuzgóságról sem. Szekeres Mihály akkori lelkész a következőkkel jellemezte ezt az időszakot: „Ami egyházunk múlt évi vallás-erkölcsi életét illeti, az éppen elszomorítónak nem mondható. Mert bár fogyott a templomba járók és az úri szent vacsorával élők száma, mégis elmondható, hogy egyházunk előkelőbb, számíthatóbb családjai hívek maradtak a buzgó ősökhöz és a templomot buzgón látogatták. Csakis a szegényebb vagy elszegényült osztály között találtatnak többen, kik távol maradásukkal kimutatják vallás iránti hidegségöket. De én nem tulajdonítom ezt egyébnek, mint a szegénység és ruhátlanságnak, mert reformált embernek, ki a józan vallásosságra van nevelve, azt a tiszta, igaz vallást elhagyni nem lehet. ” Ugyancsak az ő véleménye a következő: ,/l vallásosságot illetőleg ez évben is buzgók voltak az Úr választottjai, hová gyülekezetünk nagyobb része bízvást számít- tatik. ”30S Ebből a néhány adatból is úgy tűnik, hogy a templomhoz kötött vallásossággal nem volt hiba, sőt, a székhez kötöttel sem. Azonban a mélyebb hitéletről vajmi keveset tudhatunk meg. Lelkipásztorok többször hangsúlyozták, hogy a református többség nem tudott, nem tud mit kezdeni Jézus Krisztussal, a feltámadással, az örök élettel. Emlegettek egy vasárnaponként rendszeresen templomba járó személyt, aki nyíltan megmondta, hogy nem hiszi a feltámadást és az örök életet. Sok lelkész szerint a református nép jelentős része 308 308 DREL III. 66. Takácsi református egyház közgyűlési és tanácsülési jkv. 1880., 1882. Szekeres Mihály lelkész 1879/80. évi és 1881/82. évi jelentése. 165
