Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke)

valójában unitárius. Ugyanakkor az is megtörtént, hogy egy rendőr titokban olvasta a Bibliát, amit nyilvánvalóan hitből tett. Találkoztunk meglepő esetekkel: egy alkalommal az egyik lelkipásztor arról beszélt, hogy mindenhol lehet imádkozni, ami annyira megfogta az egyik hívét, hogy egy idő után megköszönte ezt és bevallotta, hogy attól kezdve mindenhol tudott imádkozni. Tehát váratlan változások is előfordultak a hitéletben. Egy ilyen eset volt, amikor a súlyos beteg elhivatta a lelkészt együtt imádkoztak és a temetési igét is megbeszélték. Végül annyit el kell mondani, hogy a személyes hit mélységének a feltárása nagyon meghitt, bensőséges kapcsolatot igényel, sok esetben csupán egy-egy villanásnyi ismerhető meg belőle. Azt is hozzá kell tennünk, hogy a református közösségekben nagyon szemérmesen beszélnek legtöbbször a hitük megéléséről. Ezért igazán nem minősíthető, egyértelműen nem jellemezhető és messzemenő következtetések ezzel kapcsolatban nem vonhatók le.

Feltétlenül említésre érdemesek az egyházfegyelmi ügyek. Az egyházfegyelem a reformáció kezdetétől részét képezte a gyülekezeti életnek, amellyel a XVI. századtól a zsinatok is rendszeresen foglalkoztak. Hangsúlyozták a szeretetből történő fegyelmezést a hívek védelmére, a gyengék erősítésére, a gonoszok megfékezésére, a bűnbánók felkarolására.309

Ezek a törvények értékrendet állítottak fel az egyén és a közösségek számára, meghatároztak egy normarendszert, amelyben a közrend, az erkölcs az illem elvárásai és az ezen elvárásoknak való megfelelés feltételei fogalmazódtak meg. Zsinórmértékül a Tízparancsolat szolgált. A rajta nyugvó törvények, rendszabályok megadták a keretet a gyülekezetek és azok minden egyes tagjának életéhez. A szabályok maradéktalan betartásával az egyén és a közösség egyaránt nyugalmat, békességet, biztonságot nyert. A kánonok rendszerbe foglalták mindazon vétkeket, amelyek büntetést vontak maguk után és átfogták az élet teljességét. Mintegy 17 pontban lehet meghatározni ezeket. Közülük Takácsiból négy pontot érintettek eddigi adataink szerint a fegyelmi ügyek.

1. Az egyházzal szembeni kötelességek elmulasztása, jelesen a fizetési kötelezettségé, amely inkább késlekedés volt, de minden esetben ígéretet tett a mulasztó hátraléka kiegyenlítésére. Ennek bekövetkeztéről azonban nincsenek már adataink. Ugyanakkor többször panaszkodtak a vizitátorok, hogy többen nem fizettek rendesen, ezért hol a tanító, hol a lelkipásztor hiányt szenvedett.

2. Mulasztások a vallás gyakorlásában. Erről is a lelkipásztor jelentésében olvashatunk, bár ő elnézően vetette fel a kérdést. Javulásról viszont már nem számolt be, sőt arról sincsenek adatok, hogy meg tudta-e szólítani a templomkerülőket. 1791-ben név szerint emelte ki Horváth Andrást templomkerülése miatt.

3. A templombeli viselkedést, a templomi illemet érintette az a székper, amelyről már szóltunk az ülésrend bemutatásakor. Ez a visszás helyzet fegyelmezés nélkül oldódott meg.

4. A közerkölcsök elleni vétség területén a paráznaság vétkét említették a lelkipásztori jelentések.

1741-ben Hevesi Sámuel prédikátorságában történt, hogy Kalmár István ifjú legény paráznaság vétségébe esett, amiért őt az egyházközség eklézsiakövetésre ítélte.

309 ILLYÉS 1941., FORGÁCS é. n. 11.

166