Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (S. Lackovits Emőke) az imádkozásban, az ünnepekre való felkészülésben. Római katolikusoknál mindezekhez járult a hajlékok megszentelése, a paraliturgikus cselekmények és a búcsús zarándoklatok. A reformátusok hitéletét nagyban befolyásolta a mindenkori lelkipásztor személye, aki a közösség hitéletén túl a kulturális életre is döntő befolyással volt. Különösen szép és jó példákat ismerünk a közelebbi időből, az 1970-1980-as évekből. A különböző felekezetek lelkipásztorainak egymáshoz való testvéri közeledése a közösségekre nagyon jó hatást gyakorolt. A lelkipásztor feladatot vállalt а П. világháborús emlékmű, ill. emléktábla felállítására az I. világháborús emlékműnél (a II. világháborús emlékoszlop felállítását az 1980-as években a tanács még nem engedélyezte). A református templom előtt álló hársfáról a hagyomány - amelyet a hajdani öregek adtak át a mai idősebb nemzedéknek - úgy tartotta, hogy alatta még Tinódi Lantos Sebestyén pengette lantját, énekben elbeszélve valamelyik törökkel vívott harc históriáját. A templom tornya a Pere felé eső oldalon áll. A hagyomány szerint a pereiek éjszaka áthordták a köveket a takácsi oldalról, hogy feléjük pompázzon a torony. Ez természetesen valótlan állítás, igazi jól hangzó legenda, ugyanis tudjuk, hogy a szélirány miatt áll így a torony. Alatta mindig Pere felől a pereiek, míg a másik oldalon lévő bejáraton a falubeliek jártak be. Itt ment be a lelkész is a templomba, hiszen ez a bejárat volt legközelebb a parókia kapujához. A kimenetel is ebben a rendben történt. A lelkész bejáratán mentek be a kereszteltetők és ott is jöttek ki, mivel a parókia felől érkeztek. Az 1980-as években a lelkipásztor mindenkivel kezet fogott a templom bejáratában, azonban a torony alatt bejárók nem mentek oda hozzá. A mai templom a XVIII. században, 1792-ben épült a régi helyére. A református templomot hosszú ideig közösen használták az evangélikusokkal, hiszen építéséhez munkájukkal ők is önzetlenül és nagyban hozzájárultak. 1698-ban Mikor Ferenc győri kanonok vizitálta a falut, ahol csupán tíz katolikust talált, a többiek már ekkor protestánsok voltak. Templomuk szalmafedelű volt kőtoronnyal és boltozott szentéllyel, de romos kórussal A híveket kivétel nélkül Újváry Dániel református prédikátor látta el. E helyett építették azután 1790-1792-ben az új templomot, 1738-ban pedig a parókiát, amit 1936- ban építettek újjá.294 A templom egyik legfontosabb tartozékának a harangot tartották. Már az I. világháborúban elvittek egy harangot, amelyet 1929-ben pótoltak. AII. világháborúban az egyik harangot ismét elvitték. A Perében lakó görzsönyi Győrfíy Sándor vitte be a faluba az újra öntött harangot, amely Császár János sógorának köszönhető, aki a padragi gumijavítóban dolgozott, a bányánál szerzett rezet, amelyet a harang öntéséhez felhasználtak 1958-ban. Ennek a harangnak az újra öntése és a faluba való behozatala igazi örömünnep volt. A vaszari állomásra mentek ki érte, a két rudat virágokkal feldíszítettek és azon vitték be a harangot 1959-ben. Akkora ünnep volt a harangszentelés, ami máig feledhetetlen maradt. Az egész közösséget vendégül látták. Hatalmas üstökben főzték a tyúkhúslevest, húsokat sütöttek, a sokféle süteményt a falu népe hordta össze. Az iskolában terítettek, mindenkit vendégül láttak. A harangot a püspök szentelte fel. A harangszentelés azonban egyetlen ünnepi alkalom volt, évfordulóját más közösségektől eltérően évente nem tartották meg emlékünnepként 294 SZALAYNÉ GUBRICZA Emese: A takácsi református egyház rövid története. Kézirat. Ezúton is köszönöm a szerzőnek kézirata rendelkezésemre bocsátását. 159
