Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)
I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői
TANULMÁNYOK — Ш. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke) 34. kép A református anyakönyv címlapja Peleskei Péter lelkész kézírásával A református templomban este harangoztak, amikor már sötétedett. A harangozás rendjét 1863-ban szabályozták, majd 1874-ben megszüntették a nyáresti harangszót.295 Délben a római katolikus toronyban szólalt meg a harang. A református harangozó negyven esztendeig Vaijas Kálmánná volt, aki az egyházfi, a hajdani dékán szerepét töltötte be, majd a lánya, Feketéné Varjas Ilona vette át tőle ezt a feladatot. Az 1980-as években, amikor az orgonát villamosították és megszűnt a fújtatás, a harangok villamosítására is sort kerítettek 1984-ben. Istentisztelet előtt elsőként a reformátusok harangja szólalt meg, amit az evangélikusoké követett. Utána újra a reformátusokét húzták meg, majd az evangélikusokét, végül harmadszorra a reformátusok kezdték és az evangélikusok végezték be a harangozást. Az első és a második harangozás egy haranggal, míg a harmadik két haranggal történt, „összehúztak. ” Amikor a harangok megszólaltak, mindenki készülődött a templomba. A gondnok és a presbiterek bementek a lelkészi irodába, majd együtt tértek be a templomba. Amikor a lelki- pásztor belépett, a gyülekezet felállt. A padokban minden családnak megvolt az ősöktől örökölt helye, amelynek alapját a fizetett adó nagysága jelentette, amely pedig attól függött, mekkora volt az illető birtoka és melyik fizetési osztályba sorolták ennek megfelelően. A férfiak és a nők még ezen a megosztáson belül is egymástól elkülönülten ültek. A férfiak a jobb oldali 255 Hudi-iratgyűjtemény, 1863., 1874. 160
