Hudi József (szerk.): Tanulmányok és források Takácsi történetéhez (Veszprém, 2017)

I. Rész. Tanulmányok - III. S. Lackovits Emőke: A népi műveltség jellemzői

TANULMÁNYOK — III. A népi műveltség jellemzői (5. Lackovits Emőke)

azokat mindenki lássa. Minél több szalag lógott egy legény kalapján, annál kedveltebb volt a lányok között, akik rokonszenvüket szalagok adományozásával fejezték ki.

A szüret végeztével tartották a szüreti mulatságot, amely maszkos-alakoskodó felvonulással együtt járó ünneplés volt. A szüret befejezését követő áldomás magyar nyelvterületen a XVI. század óta ismert, lezárva a nyári és őszi munkákat. Azonban a XIX. századi filoxeravésszel, a szőlők kipusztulásával, a korábbi szüreti örömünnep is eltűnt egy időre. A XX. század elején Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendelettel támasztotta fel a szokást, amely emiatt országosan számos azonos vonást mutat, mivel a körülmények és az idő rövidsége nem tette lehetővé helyi színezetű szokás együttes kialakulását. Ennek eredményeként találunk Takácsiban is más falvakéval, tájakéval azonos vonásokat a szüreti mulatságban, valamint a zsáner alakok személyének hasonlóságában. Mindezek ellenére azonban színesnek és gazdagnak mondható ez a szokásegyüttes, pedig a falu nem tartozik a klasszikus szőlőtermő területek közé.

A szüreti mulatság legfényesebb eseménye a szüret bál volt, október 15-ét, Avilai Szent Teréz napját követően, amit gondos előkészületek, továbbá a szüreti felvonulás előzött meg. Ezen a falu fiatalságának javarésze részt vett. A lovas huszároknak öltözött legények vágtattak végig a falun mintegy hírvivőként, a kisbíró pedig dobszóval adta tudtára mindenkinek a mulatság hírét. A szüreti felvonulásnak meghatározott rendje alakult ki. Azok, akik eladósorú lánynak számítottak ún. magyar ruhában (fehér ingváll, és szoknya, piros kötény, párta, csizma) nyolcan-tízen, párosával haladva egymás mögött, vitték vállukon a szőlőrudat, amely két hosszanti és két kereszt rúdból állt, rajta lógott a szőlőkosár szőlővel. Mellettük, mintegy kíséretként a csőszök lépdeltek. A bíró és a bíróné lovas csézán ült, őket a lovas huszárok kísérték. Négyökrös szekéren vitték a prést, amelyen lányok és legények ültek, akik a bámészkodóknak mustot osztogattak. Utánuk haladtak a különböző maszkos alakok: a boszorka, a kártyavető cigányasszony, a drótostót, a rongyszedő, a tollgyüjtő, a kéményseprő és a bohóc. A kéményseprő egy tarisznyában tartotta a kormot, s akiket elkapott - elsősorban a menetet néző asszonyokat, lányokat -, azokat bekente korommal, a tollas pedig, ha tehette, tollat szórt a szemlélődök fejére.

Hatalmas zajkeltéssel vonultak végig a falun. Feladatuk a nézősereg szórakoztatása volt. A bohóc és a cigányasszony futottak, ők gyűjtötték a pénzt. A gyalogosokat, akik már nem haladtak nagyon szigorú rendben, ki-ki ugráltak a sorból, a szekerek követték. Az egyik szekéren egy nagy hordó állt, mellette magyar ruhás lányok ültek. A másikon kancsókban vitték a bort, dalolva végig a falun. Egy rossz ló húzta rossz szekéren ment a cigánycsalád sok purdéval és zörgő edényekkel megrakodva. Ugyanakkor lányok legényeknek, legények lányoknak öltöztek, akiket a menetben lévő pap összeadott. A menet résztvevőit behívták a házakhoz, ahol borral kínálták meg őket. Miután az egész falut végigjárták, a bálteremnél megállapodtak. A szőlőkosarat a terem közepén felfüggesztették. A csőszök őrizték, nehogy elvegyenek róla egy-egy szőlőfürtöt, amire mindig törekedtek a résztvevők. Amikor sikerült ez valakinek és a csőszök elkapták, fizetnie kellett érte a büntetést. Végül elárverezték a szőlőt és a befolyt pénzösszegből a zenészeket fizették ki. A zenészek a helyi muzsikusok voltak.

157